Kiss Tamás - Magyar egyetemek - 1956 - Szeged
Bevezetés
A magyar egyetemek, az egyetemisták és főiskolások l956-os szerepéről, az abban résztvevőkről már sokan és sokféleképpen írtak, ennek ellenére a pontos és részletes tényfeltárás még nem minden vonatkozásban és csak részben történt meg. Márpedig még most talán van mód arra, hogy a lehető legrészletesebben rögzítsük az eseményeket, megadva ezzel az utókornak a tárgyilagos értékelés lehetőségét.
Molnár János: Ellenforradalom Magyarországon l956-ban c. l967-ben megjelent könyvében így ír: „A MEFESZ Szegeden a Tudományegyetem október l6-án tartott ülésén alakult meg. A MEFESZ – bár a Petőfi Kör bukását elsősorban ez a szervezet okozta – nem a jövő, hanem csak a pillanat szerve volt. 23-a után semmi szerepe nem volt, csak a nevét emlegették néha. A MEFESZ a tüntetés szerve volt. Nem ideológiai (az a Petőfi-kör volt) hanem politikai szerve, a felkelés szervezete. A MEFESZ égisze alatt megindult egyetemi szervezkedésben fontos szerepet játszottak a jobboldali beállítottságú diákvezérek. Különösen fontos szerepe volt a MEFESZ újjászületésében a ciszterciták befolyása alatt álló illegális szervezeteknek.”
A Földmüvelésügyi Minisztérium által l957. tavaszán elrendelt vizsgálatra, amelynek célja az „ellenforradalmi események” hiteles tisztázása volt, a Soproni Erdőmérnöki Főiskola jelentést készített l957. VII. 8-án. A jelentés megállapítja II/3-4. részében. „A soproni hallgatók a Szabad Ifjúságból értesültek a szegedi és budapesti ifjúság megmozdulásáról. A szegedi és a budapesti hallgatók kezdeményezésével való egyetértés gondolata hozott össze október 21-én a Dimitrov-téri diákotthonban egy kb. 30-40 főből álló gyűlést. A gyűlésen kialakult elhatározások mintájául a szegedi hallgatók magatartása szolgált. Az előkészítő gyűlés eredményeként október 22-én hétfőn du. 3 órára a SOTEX Kultúrházban ifjúsági nagygyűlést hívtak össze.”
Mészáros Gyula A forradalom és szabadságharc Veszprémben c. tanulmányában a következőket írja: „A DISZ központi lapja, a Szabad Ifjúság c. újság 21-én vasárnap jutott le Veszprémbe, amely tartalmazta a szegedi, illetve budapesti egyetemek felhívásait, továbbá a MEFESZ megalakítására tesz javaslatot. A felhívás igen nagy felbolydulást okozott az egyetemi hallgatók között … itt döntötték el … az egyetemi hallgatók, hogy Veszprémben is megalakítják a MEFESZ veszprémi szervezetét és megfogalmazzák a veszprémi egyetemisták követeléseit.”
A pécsi egyetemen l956. október 22-én az egyetemi pártbizottság egyetemi parlamentet szervezett. A gyűlés előtt „az évfolyam több hallgatója felvetette, hogy délután meg kellene alaktani a MEFESZ-t és néhány hallgatót azzal bíztak meg, hogy a III. évfolyam nevében írjunk egy memorandumot. A hozzászólások hatására a tagság kilépett a DISZ-ből és közfelkiáltással megalakítottuk a MEFESZ-t. A hozzászólók között volt a szegedi egyetem küldötte is”. (l956 Baranyában. Péter Károly, 1997)
A Gödöllői Agrártudományi Egyetem l956. október 22-én megtartott diákgyűléséről a Gödöllő l956 c. kiadvány (Septán Róbert, l999) így számol be: „A feszültség levezetésére a DISZ bizottság október 22-én Táncsics vitakör néven fórumot szervezett a hallgatóknak a megválaszolandó kérdések tisztázására. A gyűlés este 7-től éjfélig tartott, s valamennyi kar hallgatóinak részvételével zajlott. Az izgatottság fokozódásával egyre keményebb bírálat érte a helyi DISZ-t, s a szegedi egyetem küldötteinek hatására az agráregyetemisták is megalapították a MEFESZ helyi szervezetét, s az oktatás megreformálása mellé most már gazdasági és politikai követeléseket is megfogalmaztak.”
A debreceni forradalom 1956 c. (Filep Tibor, 1990) tanulmányban így emlékszik vissza a kezdetekre Lázár Imre egyetemi hallgató: „Az október 23-át megelőző héten jutott el hozzánk a szegedi egyetemisták mozgolódásának híre. Azután küldöttei is megérkeztek, hogy mi is alakítsunk önálló szervezetet az egyetemi és főiskolás fiatalok számára. Lassan fogalmazódtak, ha nem is pontokba, a követeléseink, amelyek már nem csak az egyetemi autonómiára vonatkoztak, de a politikára inkább. Október 22-én este a Benczur utcai diákszállóban az ott lévők elhatározták a MEFESZ megalakulását.”
A Budapesti Műszaki Egyetemen 1956 őszén történtekről a Budapesti Rendőrfőkapitányság politikai Nyomozó Osztálya 1958-ban összefoglaló jelentést készített, amely megállapítja: „A hallgatók közül sokan vettek részt a Petőfi Kör ülésein, de lényeges megmozdulás, szervezkedés azonban október közepéig a felszínen nem volt látható. A politikai élet akkor kezdett megélénkülni, amikor 1956. október közepén ismeretessé vált a szegedi egyetemi hallgatók egységbontó lépése, a DISZ-szel való szakítás és a MEFESZ megalakítása. A szegedi küldöttek felkeresték az összes budapesti egyetemeket és példájuk követésére szólították fel az egyetemistákat.” (TH V-150/384/1)
A Műszaki Egyetem 1956. októberi eseményeiről késztett dokumentumokat és visszaemlékezéseket tartalmazó munka (Amiről kevés szó esett. Pogány Mária szerk., 1992) bevezetőjéből egy részlet:
„Október 19-én nem várt esemény robbant be az amúgy is pezsgő közéletbe. Nemes Katalin, az egyetemi pártbizottság szervező titkára telefonon hívta Marián Istvánt: értesülései szerint a Hess András téri kollégiumban a diákság spontán módon gyűlést kíván tartani”. „Egy diáktól tudta meg: készülnek az esti gyűlésre. Ennek az az oka – mondta a diák – hogy a szegediek már megalakították a MEFESZ szervezetet, de ezzel szemben a műszaki egyetemen nem történt semmi.”
Részlet az egyetemi Fehér könyvből: „Október 20-án este a mérnök kar Bartók Béla úti diákotthonában egy kisebb gyűlést tartottak, amelyen a szegedi egyetemisták is részt vettek. Ezen a gyűlésen elhatározták, hogy nagygyűlést szerveznek az időszerű kérdések megvitatására. A DISZ által október 25-re tervezettet előre kell hozni október 22-re.” (TH V-150/384/1)
A nevezetes október 22-i műegyetemi gyűlés: „egész lefolyása már magán viselte az ellenforradalmi jelleget. Csoportok alakultak, akik már a gyűlés elején <<Halljuk Szegedet>> kórussal igyekeztek a becsületes felszólalókba belefojtani a hangot”. (BRFK. Politikai Nyomozó Osztály Összefoglaló jelentése TH V-150/384/1) 1992-ben így emlékszik vissza dr. Sámsondi Kiss György: „A híres esti diákgyűlésről a csodálatos, eufórikus érzés maradt meg bennem. Hihetetlennek tűnt, hogy a szegedi küldöttség megjött és felhangzott az erősödő “menjenek haza” kórus – a szovjet csapatokra vonatkoztatva.”
A Szabó Sándorral – aki a 22-i nagygyűlésnek a Pártvezetés által kijelölt levezető elnöke volt – készült interjúból egy részlet. „Pogány Mária: sokan visszaemlékeznek a szegedi küldöttre. Magának nem maradt róla emléke? Szabó Sándor: – Annyi emlékem maradt, hogy valóban a szegedi egyetemről egy hallgató, gondolom az volt, mert fiatalnak, hozzánk hasonló korúnak látszott felszólalt és elmondta, hogy az új szegedi gondolat jegyében ők már szervezkednek. Ezen kívül is mondott volna valamit, nem tudom már mit. Pogány: – De a MEFESZ megalakításának gondolatát ő vetette fel. Szabó: – Azt már nem tudom, hogy a MEFESZ gondolatát ki vetette fel, de lehet, hogy valóban ő.”
És szintén a hivatkozott munkából Lipták Béla igen részletes leírásából idézve: „A gyűlés úgy indult, mint a gyűlések általában. Mondják a magukét mint a színházban, mi meg oda sem figyelünk. Ők beszélnek, mi hallgatunk. Beszél Gillemot a rektor, a DISZ titkár, a párttitkár, a dékán, szóval akik mindig is szoktak. Valami kavarodás van az elnöki emelvény mellett. A szegedi MEFESZ-t képviselem, engedjenek a mikrofonhoz! Aztán Orbán Lászlóné a párttitkár mond valami zavaros szöveget arról, hogy nem kell se MEFESZ sem új szegedi gondolat. A csöndet meg a feszültséget is vágni lehetne, amikor a karzat széléről Danner Jancsi hangját hallom: engedjék beszélni. A teremben teljes a fejetlenség. A pártemberek a szónoki emelvény körül falfehérek. A párttitkár telefonálni szalad, a dékán hisztérikusan kiabál a mikrofonba, s ekkor megint halljuk a kiáltást A szegedi MEFESZ-t képviselem engedjenek beszélni. Aztán felolvassa a szegedi egyetemisták követeléseit… Délután 5 lehetett az idő mikor a gyűlésünk közfelkiáltással elfogadta a szegediek követeléseit s csatlakozott a MEFESZ-hez.”
És végül, mindössze 9 hónappal az eseményt követően késztett tanúkihallgatási jegyzőkönyvből egy idézet: „Kérdés: mondja el, hogy a szegedi küldöttek milyen tevékenységet fejtettek ki a Budapesti Műszaki Egyetemen? Felelet: l956 október 22-én l6 h körül a gyűlés elnöke, Herczeg, az építőipari műszaki egyetem DISZ vb. titkára bejelentette, hogy megérkeztek a szegedi küldöttek. A gyűlés résztvevői éltették a szegedi küldötteket és követelték soronkívüli felszólalásukat. Ezután emelkedett szólásra egy kb. l70 cm, barna hajú, ovális arcú, sovány 20-24 év körüli egyén. Ekkor kiabálások hangzottak el mondd el mi volt Szegeden. Ekkor azzal kezdte, hogy több nap óta folynak a gyűlések, kimondták a DISZ feloszlatását és megalakították a MEFESZ-t. Ők nem hagyják magukat pórázon vezetni. Elmondotta, hogy javaslatokat dolgoztak ki a MEFESZ szervezeti szabályzatára és programjára, amit beterjesztenek a diákparlamentnek. Azt is elmondotta, hogy nagygyűlést tartottak nyilvánosan, ahol ismertették követeléseiket. A követelés pontjait ismertette. Ezek közül vissza tudok emlékezni:
1. A MEFESZ megalakításának kimondása, a DISZ feloszlatása
2. Szovjet-magyar viszony rendezése az egyenjogúság alapján.
3. Emlékezetem szerint utalt a szovjet csapatok kivonására, vagyis egyik pont a szovjet csapatok kivonását tartalmazta.
4. Titkos külkereskedelmi és gazdasági szerződések nyilvánosságra hozatala.
5. Új országgyűlési képviselői választásokat tartsanak.
6. Nyit tárgyaláson vonják felelősségre Farkas Mihályt és társait.
Kossuth címer legyen a hivatalos címer.
Egyetemi autonómiát.
Idegen nyelvek fakultatív oktatása.
Katonai oktatás óraszámainak csökkentése.
A káderezés megszüntetése a gazdasági élet minden területén.
A marxizmus óraszámainak csökkentése.
Végül csatlakozásra szólította fel a jelenlévőket. Arra is utalt, hogy az ország többi egyetemeinek is megküldték a MEFESZ szervezeti szabályzatát és programtervezetést és ezen kívül politikai követeléseiket.
Az egész felszólás 20-25 percig tartott és az általa ismertetett javaslatokat a jelenlévők többsége helyesléssel fogadta. Ezek egy része az Építőipari Műszaki Egyetem gyűlése által elfogadott követelések határozatban helyt kaptak. “ (CsML Szegedi Megyei Bíróság B. 1249/l957. 89.p.)
Ezen a nagygyűlésen született meg a döntés a másnapi, az október 23-i tüntetés megszervezéséről.
Mi is történt hát Szegeden l956 őszén, október 23-ig.
A közel fél évszázada történt események pontos és részletes feltárását nagyban segítik az l957-58-ban a résztevő egyetemisták ellen lefolytatott több mint 10 hónapos rendőrségi nyomozati eljárás és az egy hónapos bírósági per jegyzőkönyvei, a több mint 40 tanú vallomásai, az ügynöki jelentések és a titkos szolgálati eszközökkel készült anyagok, valamint a megmaradt korabeli dokumentumok, újságok, magnófelvétel, a nagygyűlés résztvevőiről a rendőrség számára készített fényképfelvételek.
A letartóztatott és később elítélt egyetemi hallgatók és a tanúk értelmetlennek tartották az eljárás során a tagadást, legfeljebb saját szerepüket igyekeztek csökkenteni azon társaik terhére, akikről biztosan tudták, hogy elhagyták az országot.
Idézet egy l957. szeptemberében készült titkos, úgynevezett zárkalehallgatási jelentésből (magnófelvétel), amikor a MEFESZ egyik szervezője a zárkatársával beszélget: „Első kihallgatásai után, amikor a nyomozás folytatódott sok minden kiderült, amit ő előzőleg vallomásaiban nem mondott el. Ezek után ő csak azokat a dolgokat vállalta magára, melyeket 3-4 tanúval is bizonyítani lehetett, mert ezeket, mint mondotta hiába is tagadta volna”.
Márpedig az l956 október l3-23 között az egyetemen történtekről mindenki tudott.
A letartóztatottak és a tanúk is tisztában voltak azzal, hogy már az eseményekkel egy időben a DISZ, a párt és az ÁVH minden lépésükről tudott, mert a nyilvános megbeszéléseken, gyűléseken ott voltak azok is akiknek feladatuk volt a hatóság tájékoztatása.
A perbefogott egyetemisták szándékaikról és céljaikról is majdnem teljesen nyíltan tettek vallomást.
Idézet egy kihallgatási jegyzőkönyvből. “később a gyűlés után úgy határozott a MEFESZ ideiglenes intézőbizottsága, hogy foglalkozni kell politikai jellegű kérdésekkel is, amennyiben az jogos követelésnek látszik. Ilyenek voltak, amivel az intéző bizottság a tagság felszólalása után foglalkozott: az uránérc kérdése, Nagy Imre és Lukács György a párt központi vezetőségébe és a kormányban való visszavétele, a kereskedelmi szerződések nyilvánosságra való hozása, az orosz nyelv oktatása, a szovjet csapatok kivonulása, a Kossuth címer visszaállítása, Rákos és Farkas bíróság elé álltása, marxista órák csökkentése, beszolgáltatás csökkentése. Az volt a célunk, hogy ezeknek a követeléseknek egy részét támogatjuk és politikai harcot vívunk ezeknek a megvalósítása érdekében a párt és kormány vezetőivel. Úgy gondoltuk, hogy a MEFESZ-be tömörült egységes diákság olyan erőt képvisel ezekben a követelésekben, hogy a párt és kormányszerveket gondolkodóba ejtik és megadják a követeléseket.”
(CsML B. l249/l957. 250.p.)
A letartóztatott egyetemisták és főiskolások a bírósági tárgyalás során sem érezték magukat bűnösnek a forradalom előtti és alatti tetteikért, részbeni felelősségüket csak a forradalom leverését követő Kádár elleni röpcédulák készítésében és terjesztésében ismerték el.
1956. október 13-ig
1956. nyarán a fővárosi eseményeket követve, június 29-én és július 6-án az Írószövetség szegedi csoportja vitákat rendezett, melyeknek célja az irodalom „tényleges problémáinak megvitatása, a marxizmus-leninizmus tisztaságának és az irodalom pártosságának megőrzése”. A vitákon már kifogások is elhangzottak az irodalom pártrányitása miatt, a város kulturális életét meghatározó szervek és személyek ellen. Ezekben a vitákban – tanítási szünet lévén – az egyetemeknek és az egyetemistáknak még nem volt szerepük.
Az „eredmény”, hogy a Délmagyarország l956. július l-i száma így ír.: „Valamennyi felszólaló mélyen elitélte azokat a nép és pártellenes támadásokat, amelyek a budapesti Petőfi Kör legutóbbi vitáin hangzottak el egyes felszólalók részéről”.
A városi pártbizottság július 4-i –értekezletén Ladányi Benedek első titkár határozottan utasított el minden pártellenes támadást, „minden ellenséges megnyilvánulást, zavart keltési kísérletet, a dolgozó parasztsággal szövetséges munkásosztály hatalma elleni támadásnak kell tekinteni és a legerélyesebben kell visszaverni”. Az értekezleten résztvevők még a párt lapjának a Szabad Nép-nek egyes cikkeit is kritizálták, sőt élesen elítélték annak úgymond nem eléggé pártos és határozott hangvételét.
Az MDP megyei és városi vezetői biztosan ültek a hatalomban, megbízhatóan működött az ÁVH és a rendőrség, az ügynökhálózat, amire a jugoszláv határ közelsége és az előző évek külpolitikai helyzete miatt is nagy szükség volt.
1956. szeptember közepén megkezdődik az oktatás az egyetemeken és a főiskolán.
A mintegy kétezer egyetemi és főiskolai hallgató származási összetétele körülbelül megegyezik az 1956. szeptemberében az első évre felvett hallgatók számarányával, ami az orvoskaron például így alakult: 60% munkás-paraszt, 27% értelmiségi, 10% alkalmazott, 3% egyéb származású a 180 elsőévesből.
A fiatalok szünet utáni első találkozásain, baráti beszélgetésein – eltérően a korábbiaktól – most már előfordul, hogy nem csak a tanulás és a szórakozás a téma, hanem a politikai „olvadás” hírei is. A hallgatók kicserélik egymás között a szülői környezetből hozott híreket, megtárgyalják a belpolitikai eseményeket, Rákosi Mátyás „lemondását”, Farkas Mihály kizárását, a lengyelországi eseményeket. Beszélgetnek az Irodalmi Újság cikkeiről, a Petőfi Kör üléseiről hozott hírekről, sőt néha már a Szabad Európa Rádió híreit is elújságolják egymásnak.
Feltehetően ennek az új körülmények a hatására is a pártbizottság a DISZ-el közösen határozatot hoz a József Attila Kör megalakítására. A kör célja: „városi vitafórum létrehozása a szegedi munkás-paraszt-értelmiségi fiatalok és felnőttek részére napjaink aktuális kérdéseinek megvitatása, helyes pártos álláspont kialakítása.”.
Szeptember 29-én a József Attila Kör vezetősége – akik kivétel nélkül tagjai az MDP-nek – meghatározza az első vita időpontját, október l9-ét és annak témáját „az értelmiség helyzete Szegeden és az értelmiségi politikáról szóló párthatározat”. Jellemző, hogy erről a helyi sajtó, a Délmagyarország csak október 10-én számol be egy rövid hírben.
Október 6-án – a Rajk László és társai újratemetésének napján – visszaérkeznek Szegedre azok az egyetemista és főiskolás fiatalok, akik ezt megelőzően két hétig építőtáborban voltak Mohácsszigeten, hogy segítsenek az árvíz sújtotta embereknek a házaik újjáépítésében.
Az építőtáborban az ország különböző egyetemeiről összesereglett fiatalok, kihasználva a sok szabadidőt és a sok új ismeretséget, kicserélik híreiket, tapasztalataikat, sőt néha – néha már véleményüket is.
Így érkezünk el Szegeden l956. október 13-ig.
1956. október 13-a szombat
A Szegeden tanuló Alaksza Helmut II. éves joghallgató részére egy levél érkezik a Budapesti bölcsészkaron tanuló barátjától, melyben megküld egy a „Magyar diákok” kezdetű október 10-i keltezésű felhívást. (l. melléklet) A felhívás többek között megállapítja: „a mostani oktatási rendszer szellemi nyomorékokat nevel. Tenni kényszerülünk! Első lépésünket az orosz nyelv fakultatívvá tételéért kell tennünk! Vegyétek figyelembe, hogy az orosz nyelv ilyetén való oktatása az orosz sovinizmus következménye, mely a sztálinizmusból táplálkozott. Felhívunk benneteket, hogy l956. október 22-én lépjetek velünk egységesen sztrájkba az orosz nyelv fakultatívvá tételéért”.
Aleksza Helmut először megmutatja a levelet az évfolyam DISZ titkárának – aki elutasítja a levélben szereplő javaslatot – majd ezt követően odaadja a levelet Lejtényi András évfolyamtársának. Még aznap délután Lejtényi András a lakásán megmutatja a felhívást barátjának, a szintén II. éves joghallgató Kiss Tamásnak, aki egyetért a kezdeményezéssel és együtt – most már Kiss Tamás lakásán – 3-4 pld-ban legépelik a szöveget, hogy azt terjeszthessék a hallgatók között. A felhívás aláírását kiegészítik azzal, hogy „szegedi joghallgatók”.
A beszélgetésük során felvetődik az ötlet és igény, hogy az orosz nyelv fakultatív oktatásán túlmenően egyéb, az egyetemi hallgatókat hátrányosan érintő oktatási kérdésekben reformokat, valamint a szociális helyzetük javítását szolgáló intézkedéseket is követelni kell és ezek gyors és hatékony megvalósítása érdekében – a sztrájk szervezésén túlmenően létre kell hozni az egyetemi hallgatók részvételével egy diák érdekvédelmi szervezetet.
Bár mindketten tagjai voltak a hivatalos ifjúsági szervezetnek, a DISZ-nek, azonban világos volt számukra, hogy céljaik elérésére a DISZ alkalmatlan.
Az ötletüket azonnal megosztották barátaikkal. Este 7-8 óra körül elmentek Kiss Tamás barátjához Tóth Imre III. éves joghallgatóhoz, megmutatták a felhívást és elmondták szándékaikat. Tóth Imre, aki már ismerte a levél tartalmát így mondja el vallomásában a történteket.
„Lejtényi András és Kiss Tamás jogi kari hallgatók l956. október 10-e után felkerestek és elmondották, hogy egy diák érdekvédelmi szervezetet szeretnének létrehozni. Úgy nyilatkoztak előttem, hogy ez saját elgondolásuk. Én a magam részéről helyesnek tartottam.”1
Egy másik kihallgatási jegyzőkönyv szerint, arra a kérdésre, hogy tartottak-e előzőleg megbeszélést hárman a diák érdekvédelmi szerv megalakításáról így válaszol: „Igen, tartottunk ilyen megbeszélést az én lakásomon Szeged, Szücs út 7. szám alatt, ahol jelen volt Kiss Tamás, Lejtényi és én. Itt lényegében Kiss Tamás vetette fel, hogy meg kellene alakítani egy diák érdekvédelmi szervet. Itt határoztuk el, hogy másnap kimegyünk az Orvostudományi Egyetemre”.2
Megállapodnak abban, hogy a következő napon elkezdik a szervezést és mivel hétvége van, végigjárják az egyetemi kollégiumokat és ott is elmondják ismerőseiknek, barátaiknak elgondolásukat.
Ezen a megbeszélésen még részt vett Aszalós János és Lengyel Zoltán TTK hallgató, ők azonban akkor nem kívántak részt venni a szervezésben, bár egyetértettek a felhívással és az azon túlmenő elképzelésekkel.
Az esti órákban még együtt elmennek egy évfolyamtársnőjükhöz, aki a következőt mondja vallomásában: „Kb. október 13-án, – emlékezetem szerint – egyik szombat este Tóth Imre évfolyamtársam és Kiss Tamás II. éves joghallgató, valamint Lengyel Zoltán TTK egyetemi hallgató lakásomon felkerestek és egy gépelt felhívást diktáltak nekem, melyet 2-3 pld-ban írtam. A felhívást 3 pld-ban fehér-félíves papírra gépeltem. Emlékezetem szerint az alábbiakat tartalmazta: hogy az orosz nyelvet kötelezően kell tanulni az az orosz sovinizmusnak és a sztálini önkénynek a következménye.”3
Az egyetemi DISZ vezetés még ezen a napon tudomást szerzett a Budapestről érkezett felhívásról. A TTK DISZ titkára így tesz tanúvallomást: „l956. október 13-án este a 2-es menzán szereztem először tudomást Görög József bölcsészhallgatótól, hogy Budapestről a Rajk temetés után alakult valamilyen illegális sztrájkbizottság által kibocsátott röpcédula forog közkézen az egyetemi hallgatók között, mely október 22-re sztrájkot hirdet az orosz órák látogatása ellen.”4
Október 14-e vasárnap
A nap folyamán szélesebb körben megindul a beszélgetés a budapesti felhívásról és a diákszervezet létrehozásáról. Az egyik orvostanhallgató így emlékszik a történtekre a rendőrségi kihallgatáson: „Kérdés: Kiss Tamás hol, melyik egyetemen szervezete a MEFESZ-t. Felelet: Először a jogi karon, majd október 12-14 között Lejtényi András és Tóth Imre joghallgatókkal együtt eljöttek az orvosi kar Vörösmarty út 4. sz. alatti diákotthonába, s ott szobáról-szobára jártak s agitálták a hallgatókat a MEFESZ-be, illetve az első diákgyűlésre.”5
A szervezők a bölcsészkari diákotthonban is felkeresik a hallgatókat, majd a Dugonics-téri Diák-klubba mennek – a következő napokban ez lesz a találkozások, nagyobb megbeszélések, tanácskozások színhelye – és ott is elmondják a jelenlévőknek a tervüket.
Az egyetemisták többsége helyesli a szervezők elképzeléseit, bár van néhány hallgató, akik csak részben értenek egyet velük.
A kora délutáni órákban az utcán Tóth Imre közli az egyik kari DISZ-titkárral, hogy szervezik a sztrájkot az orosz nyelv oktatásával kapcsolatban és létre akarnak hozni egy új egyetemi szövetséget. Mivel a DISZ-titkár az új szervezet létrehozásával nem ért egyet Tóth Imre közli, hogy : „október 16-án délután l7 órakor <<hajlandó>> tárgyalni az egyetemi párt és DISZ szervekkel a diák -klubban.”6
Az esti órákban Tóth Imre, Lejtényi András és Kiss Tamás a szegedi Virág cukrászdában megbeszélik az általuk tervezett új ifjúsági szervezetre vonatkozó elképzeléseiket.
Tóth Imre a nyomozás során erről így tesz vallomást: „Erre az alkalomra mi (Lejtényi, Kiss és Tóth) előzetesen a Virág cukrászdában kidolgoztunk egy ideiglenes szervezeti szabályzatot, mely kb. a következőket tartalmazta: érdekvédelmi szervezet (nevet nem adtunk még akkor neki), mely a hallgatók tanulmányi, szociális és kulturális problémáival foglalkozik. A DISZ mellett működne. Felépítése alulról jövő választásokkal lenne megalkotva. A legfelsőbb szerv az Egyetemi Diáktanács, ennek határozathozatali joga nem lett volna, csak végrehajtó szerv. Következő szerv lefelé kari tanácsok, évfolyam és tanulmányi csoport megbízottak. Határozathozatali jog a diák nagygyűlésnek, kari gyűléseknek és évfolyamgyűléseknek lett volna”.7
Később az új szervezet elnevezésére is elhangzanak javaslatok: „Diákszövetség” illetve „József Attila Szövetség”.
Október 15-e hétfő
A délelőtt folyamán az összes egyetemen, illetve a Pedagógiai Főiskolán az óraközi szünetekben a hallgatók csoportosan tárgyalják és cserélik ki előző napi értesüléseiket.
Mindez már teljesen nyíltan történik, olyannyira, hogy a jogi kar dékán-helyettese,
dr. Perbíró József és az egyetem rektora, dr. Baróti Dezső is tájékoztatást kap a szervezőktől.
Dr. Perbiró József tanúkihallgatási jegyzőkönyvéből: „Kiss Tamás, Lejtényi András mellett aktív résztvevője volt a MEFESZ szervezési munkáinak. Tagja volt mindannak a három küldöttségnek, amely október közepétől október 20-ig nálam, mint a jogi kar vezetőjénél megjelent. Az első esetben Kiss Tamás, Lejtényi András, Tóth Imre, Abrudbányai Iván bejelentették, hogy Budapestre szeretnének utazni, hogy személyesen szerezzenek tapasztalatokat az akkor megindult ifjúsági mozgalom állásáról. Amikor megkérdeztem, hogy milyen ifjúsági mozgalomról van szó, nagyon tartózkodó magatartást tanúsítottak, csak annyit mondtak, hogy egy új ifjúsági szervezet van a DISZ helyett készülőben s ők nem akarnak sem lemaradni az események mögött, sem annak elébe nem akarnak jutni. Én közöltem velük, hogy amint látom: nem csupán jogi kari ifjúsági ügyről van szó, hanem az egész egyetemi ifjúságot érintő kérdésről van szó: a jogi kar szociális alapból erre a célra nem utalhatok ki semmilyen összeget sem, keressék fel a rektort és beszéljék meg vele az ügyet, mert ilyen ügyben a rektor illetékes dönteni. Az anyagi támogatás (utiköltség) kérdését megbeszéltem Németi László kari párttitkárral is, aki helyeselte elutasító álláspontomat.”8
Dr. Baróti Dezső rektor arra kérdésre, hogy 1956. október 23-a előtt milyen megnyilvánulásokat tapasztalt az egyetemi ifjúság körében, a nyomozás során így válaszolt: „1956. október 12-ig az egyetemi ifjúság körében semmi rendelleneset nem tapasztaltam… A következő héten hétfőn a már említett joghallgató valóban felkeresett két társával, akik szintén a jogi karról voltak. Közölték, hogy a jogi kari ifjúság képviseletében jöttek hozzám. Hivatkozva a szombati beszélgetésre, felvetették, hogy a DISZ nem alkalmas az egyetemi ifjúság szakmai problémájának megoldására és ők egy olyan szervezet létrehozásának engedélyezését kérik, mely alkalmas az egyetemi ifjúság problémáinak megvitatására. Ekkor még nem vetették fel, hogy a DISZ-től teljesen független szervezetet kívánnak létrehozni, valamint azt sem, hogy a MEFESZ-ről van szó. Az mellett, hogy a szervezkedés engedélyezését kérték tőlem, még tanácsokat is kértek. Én nem utasítottam vissza a gondolatot, hogy egy ilyen irányú szervezkedés elindítható az egyetemen. Azt mondtam a fiataloknak, hogy ennek engedélyezése meghaladja az én hatáskörömet, de fel fogok menni Budapestre és a kérdéseikre választ adok. Abban egyeztünk meg, hogy én csütörtökön jövök vissza és addig ne csináljanak semmit. Október 15-én délelőtt én felutaztam Budapestre az Oktatási Minisztériumba Sőtér miniszter-helyetteshez. Vele az egyes tantárgyak kérdésében beszéltem és ő közölte, hogy ezzel más fórumoknál is foglalkoznak. Az egyetemen történő szervezkedés kérdéséről érdemben nem tárgyaltam Sőtér miniszter-helyettessel.”9
Az ezen a napon történteket pontosan idézi fel az egyik DISZ-titkár tanúvallomása: „Közben október 15-én tudomásomra jutott, hogy a tudományegyetem minden karán és a Pedagógiai Főiskolán valamint az orvosi egyetemen gépelt lapok járnak kézről-kézre, melyen sztrájkra hívnak fel az orosz nyelv tanulása ellen, valamint felszólítanak egy új egyetemi szövetség, a <<József Attila Szövetség>> megalakítására. Ezen a napon már mindkét röplapot olvastam. Kérdés: mit tartalmaztak a röplapok?
Felelet: Az egyik röplap <<Magyar Diákok>> megszólítással kezdődött… egyetemi vonatkozásban első lépésüknek az orosz nyelv fakultatívvá tételéért való harcot tekintik… A röpcédulának több formája volt, egyeseken csak Budapesti Bölcsészhallgatók felírással lehetett találkozni, azonban volt olyan is, mely a szegedi egyetemisták csatlakozását is feltüntette. A másik röplap <<a József Attila Szövetség>>-gel kapcsolatban merült fel a következőket tartalmazta: Bevezetőjében általában támadta a DISZ-t, mely véleményük szerint nem képviselte az egyetemisták érdekeit és az egyetemisták akkori problémáit megoldani nem képes, tekintve, hogy a tagság bizalma a DISZ-ben megingott, egy új szövetséget kell létrehozni. Ezt követően a röplap az új szövetség jellegével és céljával foglalkozott. A szövetség a József Attila nevet viselné, jellegét tekintve, a párttól és DISZ-től független politikamentes autonóm szervezet, melynek célja az egyetemisták érdekvédelmi problémáinak megoldása. Az új szövetség vezetőségében a DISZ egy megfigyelővel képviseltetheti magát. Kérdés? mit tud a röplapok eredetéről? Kik és hol készítették, kik terjesztették? Felelet: Az orosz nyelvvel kapcsolatos röplap Budapestről származott és minden bizonnyal a MEFESZ vezetők gépelték és terjesztették. A <<József Attila Szövetséggel>> kapcsolatos röplap és a szövetség Szegeden született meg.”10
A nyomozati eljárás során a vizsgálók feltették a szervezőknek a kérdést: „Mint jogászok Önök tudták, amikor a MEFESZ-t szervezték és létrehozták, hogy az ilyen szervezést az Alkotmány tiltja és a törvényeink büntetik? Felelet: Mi ezt tudtuk, de hogy álláspontunkat megerősítsük Kiss Tamás és én, de nem állítom pontosan, hogy nem-e Kiss György volt 1956. október 14 vagy 15-én az egyetemi könyvtárban áttanulmányoztuk az Alkotmányt. Ezek után is arra az álláspontra jutottunk, hogy az adott politikai helyzetet figyelembe véve a szervezetet létre lehet hozni”11
A délutáni és az esti órákban a diák-klubban már minden kar részéről egyre többen vesznek részt a megbeszéléseken. A joghallgató Abrudbányai Iván, a TTK-s Székely László, a bölcsészhallgató Vezényi Pál, az orvostanhallgató Sersli István és Hegyi Róbert kapcsolódik be a legaktívabban a szervezésbe és a megbeszélésekbe.
Ekkor még voltak, akik úgy gondolkoztak, mint Vető Miklós III. éves joghallgató – aki a forradalom alatti cselekedetei miatti letartóztatástól tartva 1957. elején elhagyta az országot – és l995-ben Párizsból irt levelében így emlékszik vissza erre a napra: „1956. október 14-én vasárnap Budapestről visszajőve Szegedre, találtam egy papírt a szobám ajtaján, hogy Aszalós János és Kiss Tamás akartak velem beszélni. Másnap kiderült, hogy azért jöttek, hogy megtanácskozzák velem, hogy hogyan lehetne egy új, nem kommunista diákszövetséget megalapítani. Végül is nélkülem kezdték el a szervezkedést, én bevallom nem igen bíztam mindebben és kicsit vissza is tartottam magamat, mert engem annyira <<reakciósnak>> ismertek, hogy nem akartam a mozgalmat kompromittálni a magam osztályidegen, klerikális, reakciós személyemmel.” Október 23-a után már Vető Miklós is lelkes résztvevője a forradalomnak.
A résztvevők a diák-klubban megbeszélik az egyetem vezetőinél tett látogatásuk eredményét, megvitatják az előző napon a Virág Cukrászdában készült szervezeti szabályzat tervezetet és ideiglenesen a diákszövetség elnevezést fogadják el. Itt javasolják azt, hogy az egyes karok hallgatói a következő napokban válasszanak meg 3-3 személyt (jogi-, bölcsész-, természettudományi, orvos, gyógyszerész kar, illetve a pedagógiai főiskola) és az így létrejövő 18 fős bizottság készítse el a végleges szervezeti szabályzat-tervezetet és programot.
Megállapodnak abban is, hogy másnap délután ismét találkoznak a diák-klubban és folytatják megbeszéléseiket, annál is inkább, mert Tóth Imre erre a napra híja meg a DISZ vezetőit.
Ezeknek a napoknak a hangulatát tökéletesen jellemzi a Szegedi Rendőrfőkapitányság részére 1957. április 26-án készített ügynöki jelentés, amelynek tárgya az „ellenforradalom” kibontakozása az egyetemeken. „Alaksza Helmut II. éves joghallgató részére egy levél érkezett a budapesti bölcsészkarról. A levél eléggé felverte a port közöttünk. Elérkeztünk ahhoz a pillanathoz, amikor a cselekvés mezejére kellett lépni. Kezd csoportokra szakadni a hallgatóság, van, aki helyesli, van, aki elveti a pestiek felhívását. Az egész ügyet fokozatosan Kiss Tamás és Lejtényi András II. é. joghallgatók karolják fel és állanak az ellenzék élére. A levélt követő vasárnap éjfélkor jöttem haza és amikor a Jégkunyhó cukrászda elé értem, Lejtényi és Kiss léptek ki az ajtón. Ők engem nem ismertek fel, mielőtt elváltak volna egymástól, még egy pár percig beszélgettek, miközben én az ablakon nézelődtem befelé. E néhány perces beszélgetés alatt hallottam először a MEFESZ-ről. Tehát kettőjük fejében igencsak akkornap született meg a MEFESZ szervezés gondolata. Másnap hétfőn (okt. 15-én) már a karra való bejövetelünk után mindjárt nyilvánosságra is hozták tervüket.” (TH V-145-252/1/a)
1956. október 16-a kedd
Az egyetemi órák végén a szervezők az ebédlőben (egyetemi menza) meglepetten tapasztalják, hogy néhány helyre kézzel irt meghívó van kifüggesztve, ami este 7 órára diákgyűlésre hívja a hallgatókat. (2. melléklet)
Miután nem ők kezdeményezték az Ady téri nagyteremben tartandó diákgyűlést – hiszen abban állapodtak meg az előző nap az egyetem rektorával, hogy nagygyűlés nem tartanak – elkezdik a Diákklubban a megbeszélést a DISZ vezetőkkel.
A meghívó keletkezésének történetével kapcsolatban a következőket tartalmazza egy l957. augusztus 23-i rendőrségi szolgálati jelentés. „Az október 16-i gyűléssel kapcsolatosan elmondotta még Görög elvtárs, hogy eredetileg a diák-klubban (Dugonics tér) akarták megtartani kisebb létszámmal, azonban annyian jelentkeztek a gyűlésre, hogy az említett klubba nem fértek volna be. Attól tartva, hogy az ifjúság nagy része az utcára kerül, tüntetéssé válik a hangulat, ezért a bölcsészkar párt és DISZ szervezete úgy határozott, hogy plakáton az Ady-téri egyetem nagytermébe hirdet meg egy gyűlést. Az október 16-i gyűlést hirdető plakátot Földi Vilmos bölcsészkari DISZ titkár és Bukovinszky Mária bölcsészhallgató készítette el 3-4 pld-ban melyet különböző helyeken helyeztek el. Görög elvtárs azt is elmondotta, hogy a gyűlés előtt többen párttagok és DISZ funkcionáriusok abban állapodtak meg, hogy a gyűlés menetét, hozzászólásokkal igyekeznek rendes mederbe terelni. Ez azonban nem sikerült, mivel a közülük felszólalókat a gyűlés résztvevői kihurrogták és kifütyülték.”12
Egy DISZ vezető pedig így ad választ a feltett kérdésre l957. augusztus 26-án: „Már szóltam arról, hogy Tóth Imre l6-án délután 5 órában adta meg azt az időpontot, amikor találkozhatunk azokkal az egyetemistákkal, akik a sztrájkot és az új szövetséget szervezik. Azonban még délelőtt tudomásomra jutott, hogy ennél sokkal több készül, az egyes karokon az ajtókra feltűzve lehetett látni a jegyzőkönyvben megemlített röplapokat. A közhangulat olyan volt, hogy ezek a szervezők az egyetemistákat a diák-klubba irányítják a közös megbeszélésre. Az itt megjelent tömeggel ránk kényszerítik akartukat, kimondják a DISZ megszüntetését és az itt megjelent tömeggel átvonulnak az Ady-téri egyetem nagytermébe, ahol elgondolásukat egyetemi nagygyűléssel fogadtatják el. Világos volt előttünk, ha ezt sikerül nekik megcsinálni – ismerve az általuk felajzott egyetemi tömeg hangulatát – ez utcai tüntetésbe fog átcsapni. Hogy ezt kikerüljük, plakátokon nagygyűlést hirdettünk meg az Ady-téri egyetem nagytermébe, hogy a tömeget a vezetőktől leválasszuk és a gyűlés előtt közös álláspontot alakítsunk ki, amit közlünk a gyűlés résztvevőivel.”13
A DISZ vezető által remélt közös álláspont azonban nem jött létre a DISZ vezetők és a szervezők között a délutáni órákban a diák-klubban megtartott egyeztetésen.
A DISZ vezetői – teljesen érthetően – mereven elutasították egy DISZ-től független ifjúsági szervezet gondolatát, a szervezők túlnyomó többsége viszont ragaszkodott az eredeti elképzeléseihez. A megbeszélés eredménytelenségéről így számol be az egyik DISZ vezető: „Az 1956. október 16-án l7 órakor megtartott ülésen a DISZ részéről megjelent Kuszin Miklós városi DISZ titkár, Sipos Géza városi szervezőtitkár. Ábrahám Sándor DISZ bizottság titkára és én. A MEFESZ részéről mind a két egyetem különböző karainak képviseletében egyetemisták kb. 20-an közülük Lejtényi András, Kiss Tamás, Tóth Imre, Vezényi Pál, Abrudbányai Ivánra emlékszem név szerint. A gyűlésen Lejtényi András és Kiss Tamás ismertették a megjelentekkel az orosz nyelvvel és <<József Attila Szövetség>>-gel kapcsolatos álláspontukat. Leszögezték, hogy a mai gyűlésen meg akarják választani az új ifjúsági szövetséget. Itt merült fel részükről, hogy a szervezet a József Attila nevet vagy a MEFSZ nevet viselje. A DISZ képviselői leszögezték, hogy egyetértünk az egyetemisták jogos követeléseivel és véleményünk szerint képes és kész is megoldani ezeket a problémákat, hiszen már hónapok óta folynak a DISZ-en belül ilyen munkálatok. Azonban ezt az anarchikus formát, ami kalandba sodorhatja az ifjúságot és Poznanhoz hasonló ellenforradalom kiindulópontja lehet, a szocializmus és proletárdiktatúra iránt érzett felelősségünk tudatában tiltakozunk és elutasítjuk. Végeredményben figyelmeztettük őket az ügy komolyságára és következményeire, melyért a felelősséget vállalniuk kell. Az előzetes közlésekkel ellentétben a velünk való közös álláspont kialakításától elzárkóztak és fenyegetőzve a tömegekre hivatkoztak. Végül elsősorban Lejtényi és Kiss Tamás a további megbeszéléseket megszakították és a jelenlévő MEFESZ képviselők Lejtényinek a következő szavaira <<gyerünk srácok a tömegek várnak>> felálltak és eltávoztak az Ady-téri egyetemre, ahol már az egyetemi ifjúság nagy része együtt volt”14
A diák-klubban tartott összejövetelen a szervezők között arról folyt a vita, hogy a megalakuló szervezet a DISZ-től függetlenül vagy a DISZ-en belül működjön, végül körülbelül 75%-os többségi szavazattal amellett döntöttek, hogy a DISZ-től független szervezetet alakítanak. Ekkor születik döntés arról is, hogy a diákszövetség elnevezés helyett a Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szövetségét, a MEFSZ-nek a megalakítását fogják javasolni.
Megbeszélték azt is, hogy amennyiben módjuk lesz rá, hogy átvegyék az Ady-térre összehívott diákgyűlés irányítását, akkor Kiss Tamás lesz a levezető elnök, Lejtényi András és Tóth Imre ismerteti a megalakítandó új szervezet célját és felépítését, az előző napon megtárgyalt szervezeti szabályzat szerint és az un: elnökségbe pedig Gönczöl Dezső, Tóth Imre, Ambrus János, Vezényi Pál, Székely László, valamint Hámori Károly orvostanhallgató és Csonti Ferenc vesz részt.
Amikor a szervezők átértek az Ady térre az Auditórium Maximum-ba már tele volt a terem mintegy l000 egyetemi hallgatóval, akik várták a gyűlés megkezdését.
Az oktatói asztalnál, a katedrán nem ült senki. Ekkor a szervezők döntöttek. A diák-klubban megbeszéltek szerint leültek a katedrához mint egy „elnökség”. Kiss Tamás megnyitotta a gyűlést, mint levezető elnök adta meg a szót a hozzászólóknak és röviden vázolta az elképzeléseiket, majd Lejtényi András és Tóth Imre részletesen ismertette a MEFSZ szervezeti szabályzat –tervezetét. A tervezetet szavazással fogadták el a gyűlés résztvevői, külön szavazva a DISZ-től való függetlenségről és arról, hogy a MEFSZ a politikai követeléseket is fogalmazza meg. Ezek után megalakítottnak nyilvánították az új szervezetet. Az alakuló ülés résztvevői elfogadták azt a javaslatot is, hogy a már korábban említett karonkénti 3-3 választott hallgató részvételével megalakuló l8-as intézőbizottság végleges formába foglalja a szervezeti szabályzatot és a MEFSZ programját és ezeket a négy nap múlva, október 20-án megtartandó újabb diákgyűlés elé terjeszti elfogadásra.
A gyűlés hangulatát fokozta, hogy Farkas László bölcsészhallgató elszavalta a “Nagy út előtt” c. aznap irt versét. (3. melléklet)
A történtekről, néhány hónap múlva a rendőrségi eljárás során így számolt be a gyűlésen résztvevő egyik DISZ vezető: „Én a megbeszélésről (ami a diák-klubban történt) az egyetemi pártbizottságra siettem, hogy az elvtársakat tájékoztassam s onnan közösen mentünk át a gyűlésre. Mire odaértünk, Lejtényiék a gyűlést meg is kezdték s a tömeg olyan nagy volt, hogy mi a terembe jóformán be sem tudtunk jutni. Odaérkezésemkor Lejtényit hallottam szónokolni, amikor a tömegnek azt a kijelentést tette, hogy ők azok az önzetlen hazafiak, akik merték vállalni a kockázatot a nép érdekében, hogy elindítsák ezt a mozgalmat és megalakítsák az egyetemisták új szövetségét a MEFESZ-t. Lejtényi bevezető beszédet tartott az új szövetséggel kapcsolatban, majd Tóth Imre a MEFESZ szervezeti szabályzat-tervezetét ismertette. Kijelentett, hogy a MEFESZ politikamentes, párttól, kormánytól és egyéb szervektől független szervezet lenne – erre a tömeg fütyülni kezdett – és követelte, hogy a MEFESZ foglalkozzon politikával is. Erre Tóth visszavonta az előző szavait, a tömeg hangulatának megfelelően kezdte magyarázni a MEFESZ célkitűzéseit és mint szocialista DISZ-t helyettesítő szervezetet tüntette fel. Eközben emlékezetem szerint egy Székely nevű TTK-s hallgató a TTK DISZ kari vezetőség által előzetesen kidolgozott egyetemi reformprogramot felolvasta, mint a MEFESZ alkotását, egy szóval sem említve, hogy azt a DISZ csinálta. ezen kívül előzetes megbeszélésünket is meglehetősen hamisan állították az egyetemisták elé, úgy feltüntetve a dolgot, mintha mi a reális követeléseknek is a legnagyobb kerékkötői lennénk. Így egészen DISZ ellenes hangulatot alakítottak ki, így azokat a felszólalásokat illetve felszólalókat, akik nem csak a DISZ hibáiról, hanem eredményeiről is akartak beszélni a gyűlés végül nem engedte beszélni. A gyűlés végül is egészen jobboldali, nacionalista és pártellenes hangulatban végződött”.15
A MEFSZ megalakulásának kimondását követően sor került a program, először az un: tanulmányi és szociális követelések megfogalmazására, mint a honvédelmi ismeretek óraszámának csökkentése, a marxizmus oktatásának megszabadítása a dogmatizmustól, valamint a hallgatók szociális helyzetének javítását célzó felvetések, mint a diákszálló ügyek, diákjóléti bizottságok ügye, utazási kedvezmény, stb. Ezek mellett először olyan javaslatok voltak, mely követelték a szabad elvi viták rendezésének a jogát, az egyetemi ifjúság káderezésének eltörlését, az egyetem lapja a Szegedi Egyetem tartalmának megváltoztatását, hogy az ténylegesen a hallgatók szabad véleménynyilvánításának a fóruma legyen. A gyűlés hangulata egyre emelkedett, a hozzászólásokban egyre merészebb politikai követeléseket fogalmaztak meg az egyetemi és főiskolai hallgatók a „Rákosi-Gerő-féle” országvezetéséből eredő hibák kijavítására.
Az egyik bölcsészhallgató Putnik Tivadar – akit szerb származása miatt az 50-es években kitelepítettek és kizártak az egyetemről és csak l956 szeptemberében vették oda vissza – már az orosz csapatok kivonását is követelte.
Székely László, akit a szervezők a gyűlés jegyzőkönyvének vezetésével bízták meg, így tesz ezekről tanúvallomást: „A 16-i nagygyűlésen Kiss Tamás mellett ültem. Én voltam a gyűlés jegyzőkönyvvezetője. Kiss Tamás is az elnökségben volt. A gyűlésen azokról a kérdésekről volt szó, melyeket mi a diák-klubban megbeszéltünk. Putnik Tibor bölcsész felolvasott egy 10 pontból álló vad, szélső jobboldali követelést, hogy ezeket a pontokat a MEFESZ tegye magáévá. Az elnökség ezekkel a pontokkal nem értett egyet, de mi nem szakíthattuk meg a gyűlést, mert fenyegetőztek, hogy kivonulnak a hallgatók a Dóm-térre. Inkább átalakítottuk a gyűlést tömeggyűléssé. Általában az elnökség jogász tagjai voltak azok, akik a különböző javaslatokat felvetették a gyűlés további menetére. A tömeghangulat olyan erős volt, hogy a szavazás során elfogadott a hallgatóság több ellenforradalmi követelést:
1. Szovjet csapatok kivonása
2. Farkas Mihályék nyilvános tárgyalása
3. Nagy Imrét a vezetésbe
4. Kereskedelmi Szerződések felülvizsgálása
5. Varsói Szerződés felbontása és semlegesség
Ezen kívül még több követelést, amire pontosan nem emlékszem vissza.”16
Az elnökség másik tagja Tóth Imre így idézi fel a történteket 1957. augusztus 11-i vallomásában: „Mi is elmentünk az aznapi nagygyűlésre, ami délután 7 órakor kezdődött. Mikor mi odaértünk, a nagyterem már tele volt diákokkal, elnökség még nem volt. Az elnöki asztalt mi foglaltuk el, az elnökség közül Kiss Tamás mint elnök megnyitotta az ülést, bejelentette, hogy egy diák érdekvédelmi szervezetet akarunk létrehozni, aminek szervezeti szabályzatát Lejtényi olvasta fel. Majd heves vita alakult ki, hogy a DISZ mellett vagy a DISZ-en belül működjön-e az érdekvédelmi szerv. Majd a szavazás kb. 98 %-a úgy döntött, hogy a DISZ-től függetlenül működjön. Vita alakult még ki a nagygyűlésen abból is, hogy a MEFESZ politizáljon-e vagy sem. Én hozzászólásomban politikamentes érdekvédelmi szervet követeltem. A szervezeti szabályzatot módosításokkal a diákok elfogadták ideiglenes jelleggel. Az elnökség ezek után lemondott, mivel a mi részünkről a gyűlésnek vége volt. Lemondásunk után azonban tovább a helyünkön maradtunk az elnöki asztalnál és Kiss Tamás vezette le a diák nagygyűlést, ami felszólalásokkal és követelésekkel folytatódott. Kérdés: Milyen követelések hangzottak el? Felelet: Egyesek követeltek diákokat érintő gazdasági és szociális problémák megoldását. Voltak azonban erősen nacionalista, ellenforradalmi politikai követelések, így pld. a szovjet csapatok kivonása az országból, Rákosi és Farkas bíróság elé álltása, Kossuth címer visszaállítása, uránérc problémájának rendezése.”17
A gyűlés vége felé az egyik felszólaló diák felvetette Trianon igazságtalanságának kérdését is és javasolta, hogy a politikai követelések közé kerüljön be a határrevízió. A következő napokban az un. 18-as bizottság úgy döntött, hogy nem szerepelteti a MEFESZ programjában ezt a kérdést. Ennek ellenére 1957-ben a résztvevők ellen lefolytatott megtorlás során a vádiratban az ügyész így fogalmaz: „A nagygyűlésen már irredenta követelésekkel is felléptek. Így pl. követelték Erdély, Bácska és a Felvidék visszacsatolását, de jellemző, hogy még véletlenül sem merült fel Burgenland visszakövetelése Ausztriától.”
A spontán diákgyűlés lefolyásáról, az ott történtekről természetesen a „hatalom” is tudomással bírt. Erről a napról az MDP városi szervezetének egyik munkatársa így tesz vallomást dr. Perbiró József bírósági tárgyalásán 1957-ben: „Következő fontos esemény októberben =pontos napszerinti időt nem tudok) a MEFESZ megalakulása az egyetemen. Egy reggel ahogy bemegyek a PB-re ott hallom ennek hírét. Kijött Németh elvtárs, Ábrahám elvtárs, Varga, Kovács a megyéről mert ezt az ügyet ki akarták vizsgálni. Összeült az egész apparátus, jelen voltak az egyetemi párt és DISZ titkárok. Ők hoztak egy MEFESZ kiáltványt és annak alapján Németh elvtárs óva intett bennünket, hogy vigyázni kell, mert ellenforradalmi tendenciájú a kiáltvány. Még aznap este volt egy alakuló MEFESZ gyűlés a bölcsészeti karon, oda el akartam menni, azonban még a folyosókon is álltak, nem jutottam be és így hazamentem.”18
A gyűlést követően még az éjszakai órákban a MEFSZ vezetői megfogalmaznak és több pld-ban leírnak egy felhívást, amit a következő napon társai elküldenek az ország különböző más egyetemein tanuló ismerőseiknek, barátaiknak. (4. melléklet)
A Diáktestvéreink! megszólítású felhívás megállapítja „Mi, a Szegedi Tudományegyetem, a Szegedi Orvostudomány-egyetem , a Szegedi Pedagógiai főiskola, a Szegedi Zenetanárképző hallgatói l956. október 16-án létrehoztuk saját egyetemi ifjúsági szervezetünket a Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szövetségét. célunk a gondolat szabadsága, Sztálin és Rákosi által ránk kényszerített szellemi iga lerázása… Mi szegediek, megtettük az első lépést, felhívunk benneteket csatlakozzatok!!!
Terjesszük ki országos méretűvé a MEFSZ-t.”
A felhívás készítéséről Gönczöl Dezső tesz vallomást 1957. június 17-én: „A programtervezeten kívül 1956. október l6-án készítettük el a felhívást az ország összes egyetemeihez. A felhívásban közöltük a MEFESZ megalakulását és javasoltuk, hogy ők is kezdjenek hozzá saját egyetemükön a szervezet megalakításához. A felhívásba emlékezetem szerint bele voltak dolgozva az általunk előzőleg elkészített programtervezet pontjai. Az ország egyetemeihez küldött felhívást Lejtényi András, Kiss Tamás és Abrudbányai joghallgatók szövegezték meg.”19
Ugyancsak még az éjszaka folyamán – figyelembe véve a gyűlésen elfogadott módosító javaslatokat – a szervezők átdolgozzák a szervezeti szabályzatot és a programtervezetet.
Az 1957. augusztus 21-i tanúkihallgatási jegyzőkönyv szerint: “1956. október 16-án este 23 órakor a Juhász Gyula Diákotthonban arra lettem figyelmes, hogy az olvasóteremben többen valamit gépelnek. Ekkor bementem, megnéztem hogy mit csinálnak és láttam, hogy Kiss Tamás, Lejtényi András, Tóth Imre, Abrudbányai Iván, valamint többen – akiket név szerint nem ismerek – a MEFESZ szervezeti szabályzatát és programtervezetét gépelték több példányban. Az előttük lévő szabályzatból felvettem egy példányt, majd elolvastam, majd magukra hagytam őket. Másnap a jogi kari MEFESZ küldöttválasztó gyűlésen ezt a szervezeti szabályzatot terjesztették a hallgatóság elé.”20
A diákgyűlésről – két nappal később – egy kis rövid hírben számolt be a helyi sajtó, a Délmagyarország 1956 október 18-i száma. „Szegedi egyetemisták nagygyűlése. A szegedi egyetemek és főiskola hallgatói kedden este az Ady-téri egyetem nagytermében nagygyűlést tartottak. A gyűlésen mintegy másfél ezer hallgató vett részt. A vita eredményeként új ifjúsági szervezetet alakítottak a Magyar Egyetemisták és Főiskolások Egységes Szövetségét, a MEFESZ-t illetve annak szegedi szervezetét, mely a DISZ mellett működik. Majd az alakuló gyűlés tömeggyűléssé változott át. A fiatalok élesen bírálták az idegen nyelvek, a marxizmus-leninizmus, a honvédelmi tanításának mai formáját és rendszerét, ezen felül elhatározták, hogy a politikai élet egyes kérdéseivel kapcsolatban követeléssel fordulnak az ország vezetőihez. A többi között követelik a halálbüntetés eltörlését, a törvénysértésekben, mindenekelőtt a Rajk-ügyben bűnösnek bizonyultak ügyének nyilvános tárgyalását, a fizetések arányba állítását, az alacsony bérűek fizetésének rendezését, a Jugoszláviával való szövetséget, a tájékoztatás javítását.”
1956. október 17-e szerda
Ezen a napon a szegedi egyetemi karokon a hallgatók gyűléseket szerveznek, ahol megvitatják az előző napi összegyetemi nagygyűlésen elhangzott és részben elfogadott javaslatokat, megválasztják a 3-3 fős küldötteket a 18-as intézőbizottságba, valamint újabb javaslatokat fogalmaznak meg a MEFSZ tanulmányi és politikai programjára vonatkozóan
A bölcsészkaron Vezényi Pál, Putnik Tivadar és Juhász Antal hallgatók megválasztására került sor.
A jogi kari diákgyűlésről a dékánhelyettes dr. Perbiró József így tesz vallomást 1957. augusztus 14-én.: „A második eset október 17-én délelőtt 10-kor zajlott le, amikor Lejtényi András, Kiss Tamás, Tóth Imre arra kértek, hogy l2 órától l3 óráig rendeljek el dékáni szünetet, hogy ez alkalommal jogi kari ifjúsági gyűlést hívjanak össze, melyen megtárgyalják az ifjúság problémáit és megválasztják a jogi kari előkészítő bizottságot. Ebben a kérdésben is kikértem a párttitkár véleményét, aki ellenezte, hogy l2-l3 h-ig a tanrendszerű időpontban adjak dékáni szünetet, ellenben hozzájárult ahhoz, hogy a délutáni órákban tartsa meg az ifjúság a tervezett gyűlését. Délelőtt 10 órakor megérkezett Kónya Albert miniszter a rektori hivatalba, ahová engem azonnal átrendeltek.”21
Az oktatási miniszter látogatásának okáról a rektor dr. Baróti Dezső – aki ekkor még Budapesten volt a minisztériumban – ezt mondja a feltett kérdésre l957.junius 10-én: „Sőtér miniszter-helyettes közölte velem, hogy Szegeden lázongás történt, valamint azt, hogy Kónya miniszter le fog utazni megvizsgálni a dolgot”22
Dr. Perbiró József a történteket ezután így mondja el: „A rektori hivatalban jelen voltak a különböző karok dékánjai, pártvezetők, DISZ vezetők és elmondta itt Kónya oktatásügyi miniszter, hogy azért jött le Szegedre, mert az ifjúság problémájával akar foglalkozni. Budapesten hallotta, hogy Szegeden is vannak problémák és meg akar erről győződni. Én kb. 1/2 12-kor feltettem neki a kérdést, hogyan intézkedjem, tekintettel arra, hogy a jogi egyetemen déli 12-kor egy gyűlést akarnak összehívni és milyen választ adjak ezeknek a diákoknak. Ekkor Kónya azt mondta, hogy majd gondolkozik, én ezt a beszélgetés során többször sürgettem, végül is 12 óra előtt 5 perccel azt mondta, hogy tartsák meg a gyűlést, ő is jelen lesz rajta. Ezután én üzenetet hagytam a jogi kar részére, hogy megtarthatják a gyűlést, majd átmentünk Kónyával, ahol én mondtam el a bevezetőt, majd ezután Kónya szólt néhány szót az ifjúsághoz. Ezen a gyűlésen részt vett Kiss Tamás, Lejtényi András, valamint a jogi kar hallgatói, akik kérdést tettek fel Kónya miniszternek, aki válaszolt nekik. Itt a gyűlésen pontosan meghatározni már nem tudom, hogy Kiss Tamás vagy Lejtényi röviden ismertették a MEFESZ célkitűzéseit, majd tudomásom szerint amikor a miniszterrel együtt elmentünk megválasztotta a jogi kar a MEFESZ küldötteket.”23
Ezen a diákgyűlésen a miniszter ígéretet tett, hogy a hallgatók összes egyetemi reformmal kapcsolatos követeléseit rövid időn belül megvizsgálják és határozatot hoznak a kérdésben.
A diákgyűlés második részében mintegy 300 hallgató – jelölések alapján – megválasztja a jogi kar 3 küldöttjét: Kiss Tamást, Tóth Imrét ,és Fedor Attila IV. éves joghallgatót. Lejtényi András nem kapta meg a megválasztásához szükséges szavazatokat, de ennek ellenére továbbra is részt vett a szervezésben.
A délutáni, esti órákban most már a választással megerősített 18 fős vezetősége „szabályos” ülést tartott, melyről a kézzel irt jegyzőkönyv első része a rendőrségi anyagokban másolatban megmaradt. (5. melléklet)
Az ülésen szavazati joga már csak a megválasztott küldötteknek van.
Részletesen megvitatják és határozatot hoznak a szervezeti szabályzat minden egyes pontjáról. Módosító javaslat alapján kerül be az a megfogalmazás, hogy „a tiszta marxizmus-leninizmus szellemében működő párt irányítson”. Megállapítják azt is, hogy „követelnünk kell, nem kérni. Forradalmi hangulatot megtartani. A megmaradt jegyzőkönyv utolsó feljegyzése: „Program. A tömeget ez érdekli. Konkrét javaslatok. Egyetemista arculat legyen.
l./ Egyetemi szuverenitás
a./ Politikai káderezés eltörlése”
Sajnos a jegyzőkönyv további része nem került elő.
Budapesten ezen a napon az MDP Politikai Bizottság tagjainak Sőtér István miniszter-helyettese javaslatot készített a felsőoktatás néhány alapvető kérdésének rendezésére. Az ezzel kapcsolatos dokumentumokat Ólmosi Zoltán közölte „Egyetemi tanulságok” címmel a Magyar Nemzet 1990. októberi számának 10. oldalán. Erre a miniszteri javaslatra írta rá a véleményét a PB tagja Marosán György: „Elvileg egyetértek, de vigyázni kell, nehogy az egyetemi stricik hangulata átcsapjon kommunista és szovjetellenes támadássá.” (ld. Még a Magyar Fórum 1999. október 21-i számában Bálint László cikkét)
„Néhány nap és a szegedi diákság követeléseit az egész ország visszhangozta. Nem csoda tehát, hogy Marosán György, amikor a pártvezetés Szegedre küldte, nyomban a fegyveres erőszakot vélte egyetlen megoldásnak: <<Nem hárítottam el a megbízást, ha kell lemegyek, de egy feltétellel, ha a párt és a kormány nevében tűzparancsra kapok felhatalmazást. >>” (Kahler Frigyes: Sortűz Szegeden. Szegedi Műhely 98/1-4 17. p.)
Ezekben a napokban a Gerő Ernő vezette pártküldöttség Titóval tárgyalt Jugoszláviában és az itthon maradt pártvezetők bizonytalanok voltak, így Marosán György tűzparancsra vonatkozó javaslatát Ács Lajos az MDP központi vezetőségének titkára nem fogadta el.
1956. október 18-a. csütörtök
A szegedi Pedagógiai Főiskolán ezen a napon megtartották az első iskolagyűlést. „Az iskolagyűlés megszervezésében a tanárok közül Pálfi Gyula tanársegéd segédkezett. A hallgatóinkra az egyetemi ifjúság október 16-i iskolagyűlése ösztönzőleg hatott. Az iskolagyűlés komolyan foglalkozott a DISZ szervezet hibáival és felvetették egy önálló egyetemi és főiskolai hallgatók szervezete megalakításának gondolatát. Kívánalmaikat pontokba rögzítették, amelyet az Iskolagyűlés elfogadott.” (Októberi események összefoglaló értékelése 1957. április 1-én)
A Pedagógiai Főiskolán Gönczöl Dezső, Ács Vilmos és Jancsó Gábor hallgatókat választják meg. Javaslatot tesznek többek között a Kossuth címer bevezetésének, a hadifoglyok hazahozatala szorgalmazásának és a rádióban a déli harangszó visszahozatalának követelésére.
A MEFESZ 18-as bizottsága megbízza Tóth Imrét, Hegyi Róbert orvostanhallgatót és Szabó Pál TTK-s hallgatót, hogy utazzanak fel Budapestre, hívják meg az október 20-ra kitűzött nagygyűlésükre Nagy Imrét és érdeklődjenek a hatóságoknál a MEFESZ működésének hivatalos engedélyezésének lehetőségéről. A megbízottak elutaznak a fővárosba.
A Budapesten október 19-én és 20-a délelőtt történtekről így tesznek vallomást a nyomozati eljárás során 1957. március 8-án illetve augusztus 16-án: „A nagygyűlés után október 17-én vagy 18-án felutaztam Szabó Pál TTK és Hegyi Róbert orvostanhallgatóval Budapestre Nagy Imréhez, hogy lehívjuk Szegedre a legközelebbi diákgyűlésre. Nagy Imrét nem találtuk odahaza, a feleségével beszéltünk, aki közölte velünk, hogy esetleg másnap délelőtt találkozhatunk vele, mivel akkor valamilyen megbeszélésen volt. Ezután a Szabad Ifjúság Szerkesztőségébe mentünk fel érdeklődni, hogy mit közölnek a szegedi MEFESZ ülésről és kihez fordulhatunk szervezési problémákkal kapcsolatban.
Azt a felvilágosítást kaptuk, hogy forduljunk Szalai Bélához, az MDP központi vezetőség tagjához, aki azelőtt a MEFESZ főtitkára volt. Ezután elmentünk az MDP központi vezetőségének székházába, ahol már tudtak rólunk, mivel a Szabad Ifjúság Szerkesztőségéből telefonáltak hogy megyünk.
Szalai Bélát ott találtuk és Hanák Péterrel a Tudományegyetemek Osztályának Vezetőjével beszéltünk. Velük beszéltük meg, hogy milyen legyen a MEFESZ viszonya a DISZ-hez. Szalai és Hanák azt javasolták, hogy a MEFESZ a DISZ-en belül működjön, később pedig egy ifjúsági parlament jöjjön létre. Másnap délelőtt pedig felmentünk a DISZ Központi Vezetőségéhez ahol Szakali József és még több DISZ vezetőségi taggal beszéltünk Hanák Péter jelenlétében. Ez alkalommal a DISZ eddigi szerepéről, hibáiról, szervezeti felépítésének helytelenségéről volt szó. Megalakítandó rétegszervezetekről, paraszt-munkás és diák érdekszervezetekről.. Ekkor nem volt még szó arról, hogy azok milyen elnevezés alatt fognak működni, csupán a MEFESZ mint diák érdekvédelmi szervezet volt meghatározva. Ezen a megbeszélésen abban állapodtunk meg, hogy az ifjúsági parlament feladata lesz a szervezeti problémák megoldása. Abban is megegyeztünk, ha az ország más részében lévő egyetemek is helyesnek találják a MEFESZ működését, úgy minden egyetemen meg fogják alakítani. A DISZ Központban történt megbeszélés után gépkocsival visszautaztunk Szegedre.”24
„Tóth Imrének fontos volt, hogy elmenjünk a jogi karra, ahol egy barátján keresztül akart szervezést végezni. Útközben a Szín- és Filmművészeti Főiskolán is voltunk, ahol az ismerőse nem volt bent és így nem tudom mit intézett. Annak dacára kaptunk táviratot tőlük, hogy egyetértenek a szegedi egyetemistákkal. A jogi karon kisgyűlésen ismertette a célt és kérte a támogatást hozzá. Alakítsanak ők is maguknál MEFESZ-t. A hallgatók egyetértettek felvetésünkkel. A MEFESZ nyilvánossága szempontjából elmentünk a Hétfői Hirlap Szerkesztőségébe Boldizsár Iván főszerkesztőhöz. elmondottuk mi a tervünk és kértük Nagy Imre címét, amit meg is adott. Telefonált át a Szabad Ifjúsághoz és aznap délutánra meghívott Tatár Imre szerkesztő. Előzőleg kimentünk Nagy Imre pasaréti lakására, ahol nem találtuk Nagy Imrét. Felesége azt mondta, hogy férje el van foglalva, de valószínű, hogy nem tud eljönni hozzánk Szegedre a gyűlésre. Megkértük, hogy a Hétfői Hirlap értesítsen bennünket, illetve ezen keresztül közölje mikor fogad bennünket.
A választ megkaptuk reggel 9-re hogy fogad. Feleségével a programot előzőleg közöltük és megígérte, hogy férjének továbbítani fogja. Fogadási időpont egybeesett azzal az idővel, amikor mi a DISZ központi vezetőségében voltunk és emiatt nem tudtunk elmenni Nagy Imréhez. Tóth Imre a Szabad Ifjuságnál kérte, hogy ne hallgassák el a MEFESZ problémát, hanem nyíltan írják meg. Én javasoltam, hogy menjünk el a pártközponthoz, mivel a jogi kar párttitkára felvetette felénk “nem félünk, hogy becsuknak bennünket ezért a szervezésért?”.
Ezért akartunk a párttal beszélni. Elmentünk az Akadémia utcába Szalai Béla KV titkárhoz, aki előzőleg MEFESZ elnök volt. Tóth Imre ismertette a programunkat. Szalai Béla helytelenítette ezt, hogy ez megbolygatja az ifjúság egységét. Vázolta a régi ifjúsági munkásmozgalom tapasztalatait. Megemlítette, hogy ne menjünk tömegeinkkel az utcára, mert elég volt “egy Poznan”. Javasolta, hogy menjünk át a DISZ KV-hez. Ott beszéltünk Szokoli József első titkárral, Hollós Ervinnel Kelen Bélával, Orbán Lászlóval. Tóth Imre elmondotta terveinket. Hasonló elutasítást kaptunk, mint Szalai Bélától. A DISZ részéről elismerték a hibáikat és felvetették a DISZ felújítását. Tóth Imre azt vetette fel, hogy ilyen tárgyalásra nincs felhatalmazva. Elmondották, hogy Szegeden meg van hirdetve a II. nagygyűlés, ahová lejön Gosztonyi János a DISZ KV-től. Autóval hoztak le bennünket. A gyűlés előtt beszélt Gosztonyi János a szegedi MEFESZ vezetőivel és figyelmeztetett bennünket, hogy arról ne beszéljünk, hogy ő is itt van.”25
Szegeden a délutáni órákban a MEFESZ 18-as bizottságának tagjai és a DISZ vezetői között megbeszélések kezdődnek az egyetemi DISZ bizottság épületében. Ezt a megbeszélést a DISZ vezetői kezdeményezték. A másnap is folytatódó megbeszélés tartalmáról és annak eredménytelenségéről így számol be l957. augusztus 26-án a tanúvallomásában a DISZ tárgyaló küldöttségének vezetője: „Nekünk az volt a célunk, hogy kialakítsunk egy közös álláspontot és a mozgalmat helyes irányba tereljük. A tárgyalások legelején úgy látszott, hogy ez sikerül is, ugyanis szavakban hajlandók voltak a DISZ-el együttműködni, valamint a keddi október l6-i gyűlés szélsőségeit elítélni, azonban amikor közös nyilatkozat kiadására került sor, ami az eseményeknek más menetet adhatott volna, néhány perccel adott szavuk után megtagadták és erre nem voltak hajlandók.
A tárgyalások további menetében a vita a követelésekről folyt, ezek közül a következőkre emlékszem.
1. Az orosz nyelv fakultatívvá tétele
2. A marxizmust szemináriumszerűen oktassák, az érdemjegy ne számítson be az átlageredménybe.
3. Katonai oktatás óraszámának csökkentése, az átlageredménybe ne számítson be.
4. A káderezés megszüntetése, a gazdasági élet minden területén.
5. Mamutfizetések eltörlése
6. Nagy Imre és Lukács György beválasztása az MDP Politikai Bizottságába.
A fentiek mellett több jobboldali irányú követelések voltak, amire nem emlékszem vissza. Nagy viták folytak közöttünk az október 20-i nagygyűlés megtartásával kapcsolatban. Arról is nagy vita folyt, hogy a párt irányítását nem fogadták el. A XX. Kongresszus irányvonalának elfogadása csak maszlag volt részükről. A két és fél napos tárgyaláson végeredményben megegyezésre nem jutottunk.”27
A DISZ tárgyaló küldöttségének egyik tagja pedig így tesz tanúvallomást 1957. augusztus 21-én: „1956. október 18-19-én 20-án délelőtt a DISZ és MEFESZ küldöttek között tárgyalások voltak az egyetemi hallgatók problémáival kapcsolatosan, különösen a MEFESZ tevékenységével kapcsolatosan.
Kiss egyike volt azoknak, akik határozottan kiálltak a MEFESZ irányvonala mellett. Határozottan követelte, hogy a MEFESZ a DISZ-től független legyen. Egyetértett és támogatta a MEFESZ küldöttek által ismertetett követelési pontok végrehajtását. Ilyen követelésük volt:
1. A káderezés eltörlése
2. Az orosz nyelv fakultatív oktatásának rendezése
3. A marxizmus óraszámának csökkentése, csak szeminárium formájában oktassák és az érdemjegy a vizsgaeredményébe nem számítódjék bele
4. A honvédelmi oktatás csökkentése, az érdemjegy ne számítson bele a vizsgaeredménybe
5. Október 20-i (szombati) nagygyűlés megtartása, illetve elhalasztása, melyről igen sokat vitáztunk.
Mi a DISZ képviselői az orosz nyelv fakultatívvá tételén kívül nem értettünk egyet a követelésekkel és végső fokon megegyezésre nem jutottunk”28
1956. október 19-e péntek
Reggel a helyi sajtó, a Délmagyarország Appor József által írt, már terjedelmesebb cikkben ad hírt a MEFESZ megalakulásáról, annak céljairól. (6. melléklet)
A cikk megállapítja: „Tenni akartak és tenni akarnak saját ügyük érdekében, mely egyben a jövő értelmiségének és így egész hazánknak fontos, életbevágó ügye.
A MEFESZ Szegeden alakult meg a Tudományegyetem auditórium maximumában, viharos és bátor elvi viták közepette. A gyűlés alaphangját a tömegek kritikája adta. Bírálták az egyetemi oktatási rendszert, majd az alakuló gyűlés tömeggyűléssé alakult át, ahol is politikai kérdésekről vitatkoztak.
A diákgyűlés megmutatta, hogy a megalakult új szervezet rendelkezik olyan erőkkel, amelyekre támaszkodni lehet.”
A MEFESZ 18-as bizottságának tagjai a délelőtti órákban még folytatják a megbeszéléseket a DISZ vezetőivel, amelyről a DISZ tárgyaló küldöttség egyik tagja így nyilatkozik 1957. augusztus 23-án: „Abrudbányai Iván joghallgató is részt vett az október 18-19-én és 20-án délelőtti DISZ és MEFESZ küldöttek értekezletén Szegeden, mint MEFESZ küldött. Ő lényegesebben higgadtabb volt, mint Lejtényi és Kiss, azonban ő is határozottan kijelentette, hogy a MEFESZ a párt politikai irányvonalát elfogadja elvileg, gyakorlatilag azonban a párttól, kormánytól és különböző szervektől független.
Ügyeinek intézésébe senkinek, semmilyen szervezetnek nem enged beleszólást. Határozottan kijelentette, hogy a DISZ-től teljesen független érdekvédelmi szervezetre van szükség amely az egyetemisták és főiskolások ügyeit intézné”.29
A MEFESZ l8-as bizottsága délután és este véglegesíti a másnapra meghirdetett nagygyűlés programját. Felkérik a nagygyűlés levezésére dr. Perbiró József dékán-helyettest, aki ezt a feladatot elvállalja. A megnyitó megtartását Gönczöl Dezsőre, a véglegesített szervezeti szabályzat ismertetését Lejtényi Andrásra, a programtervezet ismertetését pedig Kiss Tamásra bízzák. A bizottságon belül a másnapi nagygyűléssel kapcsolatban vita már csak a politikai programok összeállítása körül van.
Erről Gönczöl Dezső így tesz vallomást 1957. augusztus 22-én: „A programtervezet összeállításánál volt vita. A Lengyel események miatt úgy láttuk, hogy a programtervezetből ki kell hagyni a szovjet csapatok kivonásáról szóló követelést. Nem láttuk azt, hogy áll a lengyelországi esemény, mert ekkor mi úgy értékeltük, hogy pangás van e területen. Vagyis a 20-i gyűlésen ezt nem ismertettük, ami miatt a hallgatóság zúgott, hogy amit egyszer elhatároztak, azt mi miért változtatjuk meg.”30
Az esti órákban megérkezik Szegedre Budapestről Bohó Róbert, aki a Petőfi Kör küldötteként mutatkozik be a l8-as bizottság tagjainak. A diák-klubban igyekszik meggyőzni a résztvevőket. hogy ne hozzanak létre új, független ifjúsági szervezetet, hanem maradjanak a DISZ keretein belül. Székely László így emlékszik vissza az eseményre: „A Petőfi Kör küldötte ott beszélgetett az egyetemistákkal és ajánlotta, hogy a MEFESZ helyett egy <<Petőfi Kört>> alakítsunk”.
Miután a MEFESZ vezetői „hallani sem akartak arról, hogy a DISZ-en belül maradjanak” Bohó Róbert, javasolta Lejtényinek és Kissnek hogy Budapesten találkozzanak a Petőfi Kör vezetőivel .
Bohó Róbert és még két társa megbízásával kapcsolatban a DISZ KV egyik titkára így nyilatkozik 1957-ben: „Nevezettek valóban a DISZ KV megbízásából voltak Szegeden, azonban Budapesten a DISZ KV-ben Hollós Ervin DISZ KV titkárral abban állapodtunk meg, hogy Szegeden mint a Petőfi Kör küldöttei szerepeljenek, így esetleg nagyobb hatással lehetnek az ifjúságra (vagyis taktika volt a DISZ KV részéről).”31
A Budapestre szóló meghívást, a Petőfi Kör vezetőivel való megbeszélést, nem utasítja el a 18-as bizottság és így került sor egy nappal később Lejtényi András és Kiss Tamás Budapestre való felutazására.
Ezen a napon az esti órákban a szegedi József Attila kör, melyet a városi párt és DISZ szervezetek hoztak létre, megtartja első ülését és az értelmiség helyzetéről rendez vitát. A kör elnöke Dr. Baróti Dezső rektor, titkára Csákány Béla DISZ titkár.
A Csongrád megyei RFK Politikai Nyomozó Osztálya által 1957. VI. hó 17-én készített összefoglaló jelentés szerint ezen a napon – október 19-én – több szegedi üzemben kézzel írott felhívás jelent meg, hogy támogassák az egyetemisták követeléseit.
A városi pártszervezetek vezetői látszólag még nem mérték fel a helyzet komolyságát, annak ellenére, hogy minden megmozdulásról órákon belül értesültek. Jellemző, hogy az előző napon az orvosegyetem szabad pártnapján, „az időszerű politikai kérdések vitáján” Németh Károly, a megyei pártbizottság első titkára többek között a következőket mondja: „a szegedi egyetemi eseményekkel, a fiatalok követelte kérdésekkel egyetértünk, csak ne forró fejjel csinálják… Különös hangsúllyal szólt arról, hogy az egészségtelen nacionalizmus felütötte a fejét, amely eltorzítja népünk igazi szeretetének megnyilvánulását a Szovjetunió iránt.” (Délmagyarország, 1956. október 20.)
1956. október 20-a szombat
Az október l6-i alakuló ülésen elfogadott döntés szerint, a MEFESZ szervezők előkészítik az Ady-téri épület Auditórium Maximumát a nagygyűlés megtartására. A hallgatók mikrofont, erősítő berendezést szerelnek, kihangosítják a lépcsőházat és folyosót is, mert számítanak arra, hogy a nagyszámú résztvevő nem fér be a terembe, mivel az előző napokban a város lakossága már értesült a 16-i gyűlésen történtekről, másrészt – bár hét vége volt – az egyetemisták és főiskolások nem utaztak haza szüleikhez.
A gyűlés előtti hangulatról így számol be Gönczöl Dezső 1957. június 27-én: „Már délután l4 órakor felmentem az Ady-téri egyetemre és megnyugodva láttam, hogy szerelik a hangszórókat a lépcsőházban is. A gyűlés délután l6 h-kor kezdődött és előtte a terem melletti helyiségben találkoztunk rövid megbeszélésre, melyen jelen voltak Kiss Tamás, Abrudbányai Iván, Ács Vilmos, Jancsó Gábor, a Petőfi-kör részéről két férfi és egy nő, a nevüket nem tudom, valamelyik budapesti egyetemről két küldött, ezek nevét sem tudom.
A DISZ központ részéről Gosztonyi Lajos (sic!), az orvostanhallgatók részéről, és én. Ülésszerű megbeszélés nem volt. Itt hallottam, hogy Nagy Imre helyett Perbiró professzor lesz a gyűlés elnöke, itt van a rádió, a Hétfői Hirlap újságírója, valamint több egyetemről üdvözlő táviratokat kaptunk. A teremben lázas jövés-menés volt, kisebb csoportok alakultak ki a Petőfi-köri tagok és Gosztonyi körül. Gosztonyit élesen támadták, hogy a DISZ kifogja a vitorlánkból a szelet és diákparlamentet hirdet Budapesten a “Szabad Ifjúság” holott, mint kezdeményezőket ez minket illetne meg. Ettől függetlenül meghívtuk gyűlésünkre, amire tudomásom szerint nem jött el.”32
A Gönczöl Dezső által említett gyűlés előtti megbeszélésen Gosztonyi János a DISZ KV titkára tájékoztatja a 18-as bizottság több tagját, hogy a DISZ KV október 22-re DISZ-titkári értekezletet hívott össze – melynek célja a diákparlament megszervezése – és amelyen részt vesznek az ország összes egyeteméről a DISZ vezetők. Javasolja, hogy ezen vegyen részt a MEFESZ küldöttsége is. Közösen megállapodnak abban, hogy Lejtényi András és Kiss Tamás felutaznak Budapestre – a Petőfi Kör meghívását már előző nap elfogadták – és részt vesznek az értekezleten.
A MEFESZ nagygyűlés délután 3-4 óra között kezdődött.
Az elnökség tagjai: a levezetésre felkért dr. Perbiró József dékán-helyettes és a 18-as bizottságból kijelölt tagok, Kiss Tamás, Gönczöl Dezső, Vezényi Pál, Ács Vilmos, Vörös József egyetemi, illetve főiskolai hallgatók, egy TTK-s lányhallgató és a szervezeti szabályzat előterjesztője Lejtényi András.
A hallgatók között, az első sorban foglal helyett dr. Baróti Dezső rektor, Fodor Gábor professzor.
A gyűlés vezetésében nincs egyetlen DISZ vagy pártvezető, még a későbbiek során sem szólalnak fel ebben a minőségükben. Az akkoriban szokásos „elvtársak” helyett mindenki a „barátaim, kedves barátaim, rektor úr,” megszólításokat használja.
A Magyar Rádiótól Garai György érkezett meg – Pálfi Gyula tanársegéd értesítése alapján –, aki a gyűlés nagy részéről hangfelvételt késztett. A Hétfői Hirlap újságírója Halász Péter, a Délmagyarország szerkesztője Markovics Tibor és más sajtóképviselők vesznek részt a gyűlésen.
A terem zsúfolásig megtelt, még állóhely sem maradt. A folyosókon és a lépcsőházban is nagyon sokan voltak, itt már nem csak egyetemi hallgatók, hanem a városból is sokan érdeklődők, középiskolások és felnőttek is.
Az csak utólag derült ki – az 1990-es években – hogy Liebman Béla szegedi fotós fényképfelvételeket is késztett, az elnökségről és a nagygyűlés résztvevőiről, melyeket a rendőrség a későbbi nyomozati eljárásban felhasznált. (TH O-12797 sz. dosszié)
A Szabadság című képes hetilap munkatársa Ács Sándor is fényképezett, mert az újság 1956. október 23-i számának címlapján szerepel egy felvétel a gyűlésről “Vitatkozik az ifjúság” címmel.
Az ország különböző egyetemeiről 1-2 fős hallgatói küldöttségek érkeznek, a posta, a MEFESZ Szeged címre érkezett üdvözlő táviratokat hozza a szervezőknek.
A Himnusz eléneklése után dr. Perbiró József megnyitja a gyűlést, majd Gönczöl Dezső bevezetője következett. (7. melléklet)
A bevezetőjében Gönczöl Dezső elmondta, hogy a 16-án megalakult önálló egyetemi ifjúság szervezeti szabályzatának tervezetét a hallgatók által megválasztott bizottság készítette el.
Elmondja, hogy a szervezők felvették a kapcsolatot az ország többi egyetemével. Felhívja a figyelmet arra, hogy „ahhoz, hogy a tervezetet ismertethessük és demokratikusan megtárgyalhassuk, szükség van a jelenlévők higgadtságára és nyugalmára.” Kiemeli, hogy „mielőtt tovább mennénk, egy ígérettel tartozunk az egyetemi ifjúság és az értelmiség nevében a munkásosztálynak és a parasztságnak. Megígérjük tehát, hogy problémáik nyilvánosságra hozásában segítségükre leszünk, támogatjuk őket követeléseikben.”
A bevezető elhangzását követően megindul és folyamatosan történik a magnófelvétel. (8. melléklet)
A bevezetőt követően Kiss Tamás ismerteti az addig beérkezett üdvözlő táviratokat, először az Agrártudományi Egyetem ifjúságától, majd a Mezőgazdasági Gépészmérnöki Kar DISZ Bizottságától küldött üzenetet.
Ezt követően Lejtényi András pontonként ismerteti és indokolja, majd a résztvevők javaslatait megvitatva Dr. Perbiró József pontonként, majd egészében megszavaztatja és a nagygyűlés elfogadja a MEFESZ szervezeti szabályzatát. (Indokolás eredeti kézzel írt szövegrészlete 9.sz. melléklet)
A Szervezeti Szabályzatból és annak indokolásából kiemelendők a következő részek:
„I. fejezet. Szövetség jellege, feladata: a MEFESZ az egyetemi és főiskolai hallgatók széles tömegeinek szervezete, mely magában foglalja a felsőoktatásban részesülő fiatalok összességét. […]
A MEFESZ működésének alapelve a demokratizmus, a legszélesebb térre kiterjeszkedően. Ennek értelmében, valamint az egyszemélyi vezetés elkerülése végett határozatainkat csakis úgy hozhatjuk, hogy azt a tagság többsége elfogadja. A felülről jövő utasítgatások káros rendszerének elkerülése végett kizárólag a tagság hozhat határozatot.
[…]
5. A szövetség célja, hogy az egyetemekről és főiskolákból kikerülő ifjúság, mely a nemzet agyát van hivatva képviselni, ne közönyös passzív tömeg, ne gyáva, gerinctelen és önző réteg legyen, hanem népéért, hazájáért, boldogabb jövőért harcoló bátor, lelkes sereg. Ne riadjon vissza az igaz szó kimondásától, hanem képzettségével, tudásával, tehetségével népünket, hazánkat szolgálja. (nagy taps)
[…]
E pont indokolása: Sztálin és Rákosi rendszere szellemi nyomorékokat, fejbólintó Jánosokat nevelt. Kíméletlen és embertelen retorziókat alkalmaztak azok ellen, akik a józan ész, az emberiesség hangján mertek szólalni, brutalitásuk, baklövéseik ellen. Durva önzést, elvtelenséget, az önkény előtti szolgai hajbókolást próbálták több-kevesebb sikerrel belénk nevelni. Le akarták törni az ifjúság lelkében gyökerező szabadságvágyat, galádságaik engedelmes cselédeit akarták belőlünk kinevelni. A XX. Kongresszus szelleme ezeket a szándékokat elsöpörte. Szabad, termékeny légkör jött létre, de a múltban gyökerező maradványok még mindig gátolnak bennünket a kibontakozásban. Ifjúsági szervezetünk célja: kidobni tudatunkból ezeket a maradványokat, népünk, hazánk, a magunk hasznára. (taps)
[…]
Az 5. pont kiegészítése: Minden esetben képviselje a MEFESZ a munkás-és paraszt ifjúság érdekeit is.
[…]
Mihalik Ferenc orvostanhallgató: Javasolom azt, hogy az itt elhangzott és elfogadott szervezeti Szabályzatot, valamint a határozatokat sokszorosítva szétterjesztjük a tagság között és mi akkor elküldjük majd munkás és paraszt fiatal barátainknak az ország különböző részeibe, hogy tudják azt, hogy mellettük állunk minden komoly érdekképviseletben. (Úgy van!) És szeretném azt, hogy ez minél előbb megvalósulna, napokon belül.
[…]
A IV. fejezet l. pont kiegészítése: Az egyetemi tanács küldjön az üzemek felé összekötőket. Emellett – amit az előző javasló javasolt – ezek az összekötők úgy a szervezeti szabályzatunkat, amit elfogadtunk, mint a követeléseinket az üzemekben népszerűsítsék.
[…]
Az egyetem vezetői hozzászólásaikban támogatják a MEFESZ megalakulását és annak célkitűzéseit.
Dr. Baróti Dezső rektor: Én nagyon fontosnak tartom azt, hogy az alakulóban lévő MEFESZ szögezze le a munkás-paraszt ifjúsággal a szolidaritást.
[…]
Dr. Baróti Dezső: „Én a magam részéről a MEFESZ megalakulását, de facto elismerem és az ifjúságnak az itt megjelent demokratikus gyülekezetét a szegedi ifjúság képviseletének fogadom el.
[…]
Dr. Fodor Gábor akadémikus: Kedves Barátaim! Én teljes mértékben egyetértek azokkal a demokratikus célkitűzésekkel, amelyek itt elhangzottak és rendkívüli mértékben kellemesen érint az a megfontolt és józan hang, amely minden, a szervezeti szabályzat minden egyes pontját és annak indokolását jellemzi. No most itt a fő probléma, ahogy látom az, hogy hogyan lehetne tudomására hozni egyrészt a munkás- és paraszt fiataloknak, másrészt pedig a középiskolásoknak azt, hogy ti szolidaritást vállaltok velük. Én úgy gondolom, hogy azon túl, hogy a napi sajtó, mondjuk a budapesti sajtó, ahogyan rektor úr ígérte, foglalkozni fog ezzel a kérdéssel, de ugyanakkor azt gondolom, hogy helyes lenne a mai nagygyűlésből kifolyólag a vezetőségeteket azzal megbízni – ez persze csak egy javaslat, nem akarok beleszólni az ifjúság szuverén dolgaiba –, hogy kommünikét adjon ki, amelyben leszögezi célkitűzéseit, leszögezi szervezeti szabályzatának leglényegesebb alapelveit, közöttük a teljes szolidaritást a munkás- és paraszt fiatalsággal. (óriási taps)”
A szervezeti szabályzat vitája közben felolvassák a Műszaki Egyetem hallgatóitól és a Mezőgazdasági Gépészmérnöki Főiskola hallgatóitól érkezett üdvözlő táviratokat, melyek hatalmas lelkesedést váltanak ki a nagygyűlés résztvevőiből.
Hozzászólnak a sajtó jelenlévő képviselői is.
Halász Péter: „Mindenekelőtt kedves barátaim, engedjék meg, hogy forrón üdvözöljem Önöket. Azonkívül szeretném biztosítani a nagygyűlés valamennyi résztvevőjét arról, hogy a Hétfői Hirlap holnap megjelenő számában az ország közvéleménye hű képet fog kapni a mai nagygyűlésről.” Ezt a bejelentést nagy éljenzéssel fogadja a hallgatóság.
A Délmagyarország szerkesztője: „A Délmagyarország teljes mértékben egyetért azzal a követeléssel, melyet a szegedi egyetemi ifjúság kér és javasol. Kétségtelen, hogy igen rövid formában közöltük a megelőző gyűlésről szóló hírt. Úgy határozott a szerkesztőbizottság, hogy a holnapi lapban a szegedi egyetemi ifjúság pontokba foglalt követeléseit és javaslatait teljes egészében közöljük.”
A szervezeti szabályzat végleges elfogadása után került sor a l8-as bizottság által összeállított programtervezet ismertetésére.
Kiss Tamás először a tanulmányi kérdésekkel kapcsolatos és a hallgatók szociális helyzetét elősegítő követeléseket ismerteti, ,melyekkel a résztvevők egyetértenek és azokat elfogadják.
Majd ismerteti a politikai követeléseket:
„Követeljük, hogy állítsák bíróság elé azokat, akik felelősek az elmúlt időszak bűneiért és e tárgyalásoknak a legnagyobb nyilvánosság előtt kell lefolyniuk.
Követeljük a tájékoztatás szabadságát, a sajtó mindenben hozzon részletes beszámolót és fűzzön hozzá kommentárt.
Követeljük, hogy Nagy Imrét és Lukács Györgyöt válasszák be a központi vezetőségbe.
Bérügyi reformot követelünk. Állapítsák meg az államtól származó összjövedelem felső határát és gyorsítsák meg az alacsony bérek felemelésének ütemét.
Követeljük a halálbüntetés eltörlését, politikai bűncselekményekben.
Új alapokra fektetett, szabad, demokratikus választási rendszert követelünk.
Követeljük, hogy az egyetemi ifjúság nagyobb részt kapjon az ország politikai és egyéb ügyeinek intézésében.”
Minden egyes politikai követelés ismertetését nagy éljenzéssel és ütemes tapssal fogadja a hallgatóság, „Úgy van!” bekiabálásokkal, majd ezt követő hozzászólásaikban javasolják a programot kiegészíteni a következőkkel:
Március 15-e legyen nemzeti ünnep, állítsák vissza az 1848-as Kossuth címert.
Az orosz csapatokat az országból távolítsák el.
Halász György IV. éves orvostanhallgató: „A politikai célkitűzésekhez szeretnék még hozzászólni. Azt hiszem, hogy mindem magyar embernek az egyik leghőbb vágya az, hogy a most talán tízezres és tízezres tömegével jelenlévő oroszokat az országból távolítsák el.” Ez a javaslat a levezető elnök részéről elutasításban részesült, a gyűlés résztvevői viszont hatalmas lelkesedéssel fogadják.
Töröljék el a parasztság kötelező beszolgáltatását.
Legyen egyetemi autonómia.
Később az így előterjesztett programot a nagygyűlés szavazással elfogadja.
A gyűlés végén a hallgatók részéről felmerül egy Dóm téri tüntetés igénye is a nagygyűlés után, de dr.Perbíró József ezt nem tartja helyesnek, meggyőzi a résztvevőket a „falakon belül maradásról”.
A gyűlés a Szózat eléneklésével fejeződik be, az ezt követő hangulatra pedig így emlékszik dr. Perbíró József a visszaemlékezéseit tartalmazó könyvében: „A gyűlésről hazaözönlő nagy tömegben alig lehetett közlekedni. Az emberek lázasan tárgyalták az egyetemi ifjúság pontokba szedett követeléseit. Lakásomra érve a háziasszonyom már azzal fogadott, hogy a rádióból értesült a most lezajlott szegedi egyetemi ifjúsági nagygyűlésről.”
A nagygyűlésről másnap, október 21-én, a Délmagyarország valóban részletes tájékoztatást ad, az elfogadott politikai követeléseket is ismerteti, kivéve az orosz csapatoknak az országból való eltávolításának követelését. (10. melléklet)
A nagygyűlés befejezését követően a rektor meghívására az elnökség tagjai és többen mások felmentek dr. Baróti Dezső irodájába, ahol „jelen voltak Baróti Dezső, a rektorhelyettes, újságírók, rádió képviselői és mi MEFESZ vezetők, Lejtényi András, Kiss Tamás, Abrudbányai Iván, Székely László, Csonti Ferenc, Ács Vilmos, Jancsó Gábor és én. Ezen kívül más egyetemekről egy csomó küldött. […] A Baróti Dezső szobájába később mentem be, mivel az irodájában tartózkodtam, Kiss Tamás, Székely László, Ács Vilmos, Abrudbányai Iván. Ezek társaságában voltak. Beszédünk főleg akörül forgott, hogy szervezzük meg azt, hogy Szegedről küldöttek utazzanak más egyetemi városokba. Kiss Tamás utasítást adott, hogy másnap szervezzük meg a vidéki egyetemekre küldötteket. Vigyenek magukkal szervezeti szabályzatot és programot”. Rlszlet Gönczöl Dezső tanúvallomásából.33 Dr. Baróti Dezső erről így tesz vallomást: „Október 20-i MEFESZ gyűlés után az elnökség tagjai feljöttek az én szobámba. Az elnökség tagjaink kívül jelen volt több újságíró is. Így jelen volt Halász Péter a Hétfői Hirlaptól és egy személy a rádiótól. […] Halász közölte, hogy tájékoztatást fog közölni lapjában a szegedi MEFESZ gyűlésről. Én arra kértem őt, hogy vigyázzon, hogy egyes „ostoba” hozzászólások ne kerüljenek a sajtóba. Erre ő ígéretet tett.”34
Tóth Imre 1957. április 29-én így tesz tanúvallomást: „A nagygyűlés után külön terembe mentünk, én, Tóth, Abrudbányai Iván, Csonti Ferenc a TTK-tól, Kiss Tamás jogi egyetemi hallgató, Hámori Károly orvostanhallgató, Ambrus János orvostanhallgató, Vető Miklós jogi egyetemi hallgató, Baróti Dezső rektor, Fodor Gábor professzor Gönczöl nevű személy a Pedagógiai Főiskoláról és sok újságíró és a rádió munkatársa. Itt az orosz nyelv fakultatívvá tételét helyeselte Baróti Dezső. A szovjet csapatok azonnali kivonulásának felvetését helytelenítette, ez nem az ifjúság feladata, áll a Varsói Szerződés és ez ránk is vonatkozik. Formai szempontból lehetne esetleg a Varsói Szerződés felülvizsgálásáról szó.”35
Még a délutáni órákban elutazik Budapestre a szegedi négy tagú DISZ vezetőkből álló küldöttség, az éjszakai órákban pedig Bohó Róbert gépkocsiján Lejtényi András és Kiss Tamás.
1956. október 21-e vasárnap
A Szegeden, ezen a napon történtekről Gönczöl Dezső így tesz vallomást: „Vasárnap délelőtt a diák-klubban találkoztunk Abrudbányai Iván, Ács Vilmos, Jancsó Gábor, Székely László, Csonti Ferenc “Csöpi” nevű leány, Vörös József és még több orvostanhallgató, valamint én. A megbeszélésen összeállítottuk a küldötteket a vidéki városokba. Debrecenbe Jancsó Gábor, Pécsre Ács Vilmos és Abrudbányai Iván, Veszprémbe, Sopronba, Győrbe egy orvostanhallgató, nevét nem tudom. Miskolcra is mentek , de azok nevét sem tudom. Ezek a délután folyamán elutaztak. A városok kiválasztása önként történt.”36
Debrecenben Jancsó Gábor mellett Ambrus János, Miskolcra pedig Csete Iván és Hámori Károly orvostanhallgatók indultak el.
Abrudbányai Iván a rektori gépkocsival, Ács Vilmos motorkerékpáron utazik el Pécsre. A többi küldött utjáról Szegeden nincs adat, ezekre az egyes egyetemi városokban lezajlott október 22-i események vizsgálata adhat választ.
Budapestre a hajnali órákban érkezik meg Lejtényi András és Kiss Tamás, akik a kora délutáni órákban találkoznak a Petőfi Kör vezetőivel. Erről Bohó Róbert így tesz tanúvallomást 1957. augusztus 30-án: „A kérdésben megemlített időben nem én tárgyaltam Lejtényivel és Kissel hanem Táncos Gábor a Petőfi Kör titkára, Hegedüs András a Petőfi Kör titkárságának tagja és még ott voltak egy páran akiket nem ismerek. A beszélgetés kezdetén Táncos az ott lévőket a DISZ-el való együttműködésről próbálta meggyőzni, én ezt követően elmentem, hogy a beszélgetés további részében ki és miről beszélt nem tudom.”37
A MEFESZ képviselőit a Petőfi Kör vezetői sem tudták meggyőzni arról, hogy a MEFESZ szervezését hagyják abba és csak a DISZ-szel együttműködve annak irányításával folytassák tevékenységüket.
Az egyik szegedi küldött így emlékszik vissza: „Amikor elbúcsúztunk Tánczos Gábor azt mondta: Fiuk, lehet, hogy nektek van igazatok”.
Ezen a napon a Szabad Ifjúság is hírt ad a Szegeden történtekről, bár a rövid hír igencsak óvatosan fogalmazza meg, sőt meg is kerüli a lényeget.
Pontosabb tájékoztatást ad viszont a Szabad Európa rádió, melynek adásaiból idézünk: „Most a Szabad Magyarország hangjának hírszolgálata következik. Fontosabb híreink egy mondatban. Szakadás állott be a DISZ-ben. A varsói rádió ma is a demokratizálást hirdeti. Hruscsov és kísérete visszautazott Varsóból Moszkvába. A magyar és jugoszláv delegáció Zágrábban tárgyal. Rátérünk híreink részletes ismertetésére. Budapest. Szakadás állott be a DISZ-ben. A Szabad Ifjúság jelentése szerint 3000 egyetemista kivált a szervezetből és MEFHOSZ néven új autonóm ifjúsági szervezetet alapított. Az egyetemisták a szegedi bölcsészkaron napok óta gyűléseken tartanak, melyen követelték az autonóm ifjúsági szervezet létrehozását, az egyetemi reformok és határozatok megvalósítását, a szocialista demokrácia tettekre váltását. Ezeken a gyűléseken határozták aztán el a MEFHOSZ megalakítását. Kónya Albert oktatási miniszter ígéretet tett a követelések megvizsgálására. Bejelentette, hogy megvalósítják a fakultatív nyelvoktatást. A MEFHOSZ nevű új egyetemi szervezet gyűlésein hozott határozatában hangsúlyozza, hogy a DISZ nem tudott élére állni az egyetemisták mozgalmának, nem harcolt következetesen jogos követeléseikért. A Szabad Ifjúság c. folyóirat jogosnak ítéli az egyetemisták türelmetlenségét. […] Gallicus rovatát a Reflektort közvetítjük. A szegedi ifjak forradalmáról szól mai reflektorunk. Vihar van Szegeden, pusztító vihar, hallottuk az imént a hivatalos Budapest szócsövében. Valóban vihar van Szegeden, ámbár nem a természet erőinek, hanem az ifjú lelkek lázadásának elemi vihara. De ugyan miért nevezik ezt a vihart pusztítónak? Lehet, sőt valószínű is, hogy a rendszer számára pusztító, de éppen úgy lehet, sőt bizonyos, hogy a nemzet számára tisztító és építő. Vihar dúl tehát Szegeden, szinte forradalmi vihar. Nem csak szavakkal és nem csak ideálokkal, hanem tettekkel is. Hiszen azok az ifjak, akik a Tisza-parti metropolisban kivonultak a szellemi barikádokra, egyben kivonultak a DISZ-ből is és menten létrehívták a Magyar Egyetemisták és Főiskolások Egyesült Szövetségét. Gondoljuk csak el mit jelent ez a fordulat. Hiszen a DISZ volt az a karám, amibe a rendszer semmi áldozatot nem sajnálva, semmi terrortól vissza nem rettenve, be akarta kényszeríteni, jobbadán be is kényszerítette az ifjúságot. A jövő a miénk, hirdették. Ez a jövő tört ki Szegeden és tört ki másutt is a hámból, ez a jövő hagyta megvetőleg maga mögött a vörös karámot és lobogtatja ugyanazokat a zászlókat, ugyanazokkal a jelszavakkal, amelyeket lobogtattak a 48-as ifjak is. Egy csatát elvesztettünk, a háborút nem, mondotta De Gaulle tábornok, Franciaország eltiprásának tragikus percében. A szellemi barikádok ifjú katonái mondják el ennek az ellenkezőjét: egy csatát már megnyertek, de a háborút még nem. […] Napi híradónk következik. Mai adásunkat teljes egészében a magyarországi diákmegmozdulások nyugati visszhangjának szenteljük. Ismertetjük a nagy nyugati lapok szokatlanul terjedelmes közléseit és kommentárjait a hazai ifjúsági eseményekkel kapcsolatban. Felolvassuk Vasvári Gergely beszámolóját. A hét eleje óta a külföldi újságstandokról a magyar és lengyel szavak ötlenek a járókelők szemébe. Az újságolvasó ember a lapok első oldalán, a napi politikai hírek között első helyen találkozik a varsói, szegedi, pécsi és budapesti megmozdulásokról. A magyarországi egyetemisták tüntetéseit, követeléseiket, lázas szervezkedését, a DISZ-szel való szakítását nyugaton nagy jelentőségű eseménynek látják és szokatlanul bőségesen és meleg hangon kommentálják.”
Vasvári Gergely ezután idéz a nagy amerikai, angol, francia, olasz és német lapokból, amelyek megállapítják „az ifjúság megmozdulása drámai jelentőségű, a diákok nem csak maguk, hanem az egész nemzet számára követelik a jobb életviszonyokat, szabadságjogokat és a nemzet függetlenségét.
[…] Az ifjúság lázadásának híre áttörte a vasfüggönyt”.
(Az adásokat az eredeti felvétel alapján felidézte 1998. október 23-án a Kossuth Rádió Fórum az idő tükrében, a Lendület hete című műsorában.)
Az esti órákban jelenik meg Budapesten a Hétfői Hírlap október 22-i számának 3. oldalán Halász Péter „Húszévesek közt Szegeden” című beszámolója a szegedi nagygyűlésről. (11. melléklet) A cikk megjelenésének körülményeiről így nyilatkozik 1998. Szeptember 17-én a szerző, a Péter László szerkesztőhöz írott levelében: „Órákkal a nagygyűlés befejezése után autóztam vissza Budapestre. Másnap, vasárnap korán reggel a szerkesztőségbe siette, írógéphez ültem és emlékezetem szerint kb. 8-10 gépírt oldalas riportot írtam. Miután dél lett és még mindig nem hallottam riportom sorsáról, befelé indultam Boldizsárhoz (Boldizsár Iván főszerkesztő), hogy megtudjam vélekedését. De nem jutottam be hozzá. Titkárnője Forgyács Erzsébet suttogva közölte, hogy kb. 1 órával ezelőtt a szerkesztőségbe érkezett Ács Lajos, aki akkor a párt politikai bizottsága titkárságnak tagja volt. Ács ragaszkodott ahhoz, hogy Boldizsár hozassa fel a nyomdából a kéziratot vagy levonatát, tudomására jutott, hogy a lap egyik munkatársa szegeden járt és a politikai bizottság tudni akarja, hogy mit írt a szegedi egyetemisták nagygyűléséről. Boldizsár változtatás nélkül adta le a kéziratomat, de Ács kihagyásokat és betoldásokat követelt, a kéziratot – enyhénszólva – megszelídítette, az <<általános titkos választás>>-ból <<demokratikus választás>> lett és valahol beiktatódott a <<marxista-leninista>> elvi alapok hangsúlyozása is. Röviden: a kemény politikai riportból <<színes beszámoló>> lett.” (Szegedi Műhely 99/1-4. 108. p.)
1956. október 22-e hétfő
Ezen a napon Szegeden zavartalanul folyt az oktatás, a megváltozott hangulatra viszont jellemző a következő visszaemlékezés: „Egy dologra emlékszem élesen. A faliújságról minden letépve, csupán egy cikk rajta: <<Történelmi időket élünk…>> (Czigány Lóránt: Ahol állok, ahol megyek 380. p.)
A délutáni órákban Czigány Lóránt felkeresi a Szegedi Egyetem című lap szerkesztőségét és hivatkozással a két nappal korábbi nagygyűlési határozatra, rákényszeríti őket egy nyilatkozat elfogadására, amelyben megállapítják „A Szerkesztőbizottság, miután felülvizsgálta munkáját, elhatározta, hogy alapvetően új elvek szerint fogja azt végezni… ezentúl következetesen fog harcolni azért, hogy a lap a diákifjúság kérdéseivel, kéréseivel és követeléseivel részletesen foglalkozzék.” (Uo. 308. p.)
Budapesten a DISZ székházában megkezdődött az értekezlet. Az ott történtekről a szegedi DISZ vezetők – akik ismerték Lejtényi Andrást és Kiss Tamást – így tesznek tanúvallomást a nyomozás során 1957 tavaszán: „Október 22-én a DISZ KV-ban értekezlet volt, ahol jelen volt a szegedi MEFESZ részéről Lejtényi és Kiss. Amíg én jelen voltam a vitába nem szóltak bele. Időközben a DISZ KV épületét elhagyták és valamelyik egyetemre mentek (közgazdasági) és onnan csak dél felé értek vissza. Egyéb tevékenységükről nem tudok, mert én aznap délután visszautaztam Szegedre.”38
„A DISZ központi vezetőségének javaslatára alakítottunk a vidéki egyetemi hallgatók küldötteiből, valamint a budapesti egyetemi hallgatók küldötteiből egy szervezeti szabályzatot előkészítő bizottságot, valamint egy politikai programterveket előkészítő bizottságot Lejtényi András ,Kiss Tamás mind a ketten a szervezeti szabályzat előkészítő bizottságában voltak. A két bizottság külön tartózkodott, de közös előszobája volt, ahol a házi telefon volt elhelyezve. Határozottan emlékszem rá, hogy Lejtényi és Kiss Tamás sűrűn telefonáltak, ami arra utal, hogy szoros kapcsolatot tartottak fenn a különböző egyetemekkel.
Október 23-án reggel nekem Lejtényi András vagy Kiss Tamás, pontosan nem emlékszem, hogy melyik volt, elújságolta azt, hogy hétfőn este kint voltak a Gödöllői Agrártudományi Egyetem nagygyűlésén, ahol fel is szólaltak és ahol állításuk szerint élénk ovációval fogadták őket.”39
A harmadik DISZ vezetővel folytatott beszélgetésről készült szolgálati jelentés 1957. augusztus 23-án a következőt tartalmazza: „Görög elvtárs a továbbiakban arról beszélt, hogy 1956. október 22-én Árvai Árpád V éves joghallgatóval Budapestre utaztak a DISZ Központi Vezetőségébe, ahol tárgyalások folytak egy új ifjúsági szervezet létrehozásával kapcsolatban. Ezen a tárgyaláson a különböző egyetemek MEFESZ küldöttei is részt vettek, így többi között Lejtényi András és Kiss Tamás is. A jelenlévők két csoportra lettek osztva. Az egyik csoport a szervezeti szabályzatot, a másik csoport a programtervezetet dolgozta ki. Lejtényi és Kiss Görög elvtárssal együtt abba a csoportba tartozott, amely a szabályzatot dolgozta ki. Kiss és Lejtényi október 22-én röviddel a munka megkezdésekor eltávoztak a városba, amikor is különböző egyetemeken jártak. Ezt bizonyítja az is, hogy neki elmondotta Ziaja György műszaki egyetemista Budapest… szám alatti lakos, hogy Kiss Tamás és Lejtényi András részt vettek a Műszaki Egyetemen megtartott nagygyűlésen.
Ezen a napon és másnap október 23-án is többször előfordult, hogy ők a DISZ központi vezetőségétől eltávoztak a budapesti MEFESZ küldöttekkel. Az is előfordult többször, hogy amikor a DISZ központi vezetőségnél tartózkodtak, gyakran telefonálgattak különböző egyetemekre, sőt vidéki egyetemekre is.
Azt is meg lehetett állapítani, hogy a budapesti MEFESZ küldöttek Lejtényi és Kiss Tamás befolyása alatt álltak, úgy látszott, mintha azokat is ők irányították volna. Ezt a látszatot igyekszik alátámasztani az a körülmény is, hogy kijártak az egyetemekre és telefonösszeköttetést tartottak velük.”40
A bevezetőben már történt utalás arra, hogy a két szegedi MEFESZ küldött részt vett a műegyetem és az agrártudományi egyetem nagygyűlésén. Mindkét helyen ismertették a MEFESZ céljait, a Szegeden elfogadott politikai követeléseket és csatlakozásra szólították fel a hallgatóságot.
Ezt követően fogadta el a műegyetemi fiatalság a politikai követeléseket tartalmazó közismert határozatát, amelynek első mondata: „Csatlakozunk a szegedi egyetemisták javaslatához és megalakítottuk az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem MEFESZ szervezetét.”
A többi egyetem hallgatói is kérték a szegedi küldötteket, hogy vegyenek részt a gyűléseiken.
Idézet a Közgazdaságtudományi Egyetem október 22-én tartott diákgyűlésének jegyzőkönyvéből, Bohó Róbert felszólalásából: „A Petőfi Kör nevében szeretném üdvözölni a közgazdasági egyetem diák nagygyűlését. Másik üzenet. megkértek a szegedi MEFESZ Pesten lévő képviselői az előbb telefonon, hogy jókívánságaikat és üdvözletüket tolmácsoljam. Annyi a munkájuk, hogy nem bírnak idejönni az elvtársakhoz (taps).”
Azért, hogy a meghívásoknak eleget tudjanak tenni „október 22-én Kiss Tamás telefonált Budapestről, hogy másodmagammal utazzak fel Budapestre és keressem Lenin krt. 8. szám alatt, ahol Kissnek két egyetemi hallgató barátja lakik. Kiss telefonhívására még aznap a gyorsvonattal elutaztam egyedül, mivel nem volt senki aki velem jött volna. A Lenin krt. 8. sz. alatt nem találtam Kiss Tamást. A lakásadó azt mondta, hogy nem is volt ott. Kissre vár egy fiatalember is, aki Szabó Pál szegedi egyetemi hallgató volt, TTK. Később, amint megtudtam, Kiss Tamás a Műegyetemen megtartott diákgyűlésen volt. Szabó Pállal az éjszakát a Lenin krt. 8. sz. alatti lakásban töltöttük. Még aznap éjszaka éjfél körül megérkezett a két egyetemi hallgató, akik szintén a Műegyetemben megtartott gyűlésen voltak. Ők közölték velünk, hogy Kiss Tamás egy diákszállóban kapott helyet. A két egyetemi hallgató azt is közölte velünk, a Műegyetem hallgatói október 23-án nagyszabású tüntetésre készülnek.” (Részlet Tóth Imre vallomásából41)
Az időrendi sorrendben leírt, korabeli dokumentumokkal alátámasztott eseményekből, határozatokból egyértelműen megállapítható, hogy a szegedi egyetemeken 1956. október 13-23. között történtekre igazak az alábbi megállapítások:
Az önálló egyetemi ifjúsági szervezet – a hangsúly az önállóságon van – gondolata néhány fiatal egyetemista teljesen szabad elhatározásából, külső ráhatás nélkül született meg. A kezdeményezés nem a fennálló hatalom részéről, de nem is valamiféle „reakciós” szervezet részéről történt.
A szervezet célját három napig – október 16-ig – a kezdeményezők sajátos ifjúsági érdekvédelmi szervezetként fogalmazták meg, bár már ekkor is foglalkoztak nem csak tanulmányi és szociális, hanem ezeken túlmenő követelésekkel, mint például a szabad elvi viták rendezési joga.
A kezdeményezés után három nappal a hallgatók által megfogalmazott politikai követeléseket is programba vették a szervezők és amikor felhívással fordultak október 17-én az ország többi egyeteméhez, hogy csatlakozzanak, már eldöntött kérdés volt, hogy a MEFESZ politikai követeléseket is megfogalmaz.
A MEFESZ, mint szervezet – a fennálló politikai, rendszerrel szöges ellentétben – a klasszikus, a közvetlen demokrácia elveire alapozott, biztosítva a tagok teljes gondolat, vélemény és döntési szabadságát. Az egyszemélyes vezetést, a vezetésnek a „tömegektől való elszakadását” elképzelhetetlennek tartották.
Az október 16-i nagygyűlésen javasolt, majd az október 20-i nagygyűlésen szavazással is megerősített politikai követelések tartalmazták mindazt, amit két nappal később – október 22-én – az ország különböző egyetemein megfogalmaztak.
A Szegedről kiinduló „pontok” tartalmazták a nemzet függetlenségének, a nemzeti jelképek visszaállításának, a szabad demokratikus választási rendszer bevezetésének, az elmúlt időszak bűnösei felelősségre vonásának és Nagy Imrének a vezetésbe való beválasztásának követelését.
Az október 22-i különböző egyetemi gyűlések jelentős részén ott voltak a szegedi küldöttek, akik ismertették a MEFESZ szervezeti szabályzatának elveit, programját és csatlakozásra szólítottak fel.
Mindezek figyelembe vételével nem minősül túlzásnak és torzításnak a MEFESZ vezetői ellen 1958-ban lefolytatott bírósági ügyben 1957. november 22-én írt vádiratból és a jogerős börtönbüntetést kiszabó Legfelsőbb Bíróság ítéletének indokolásából az alábbi részlet: „a szegedi egyetemisták létrehozták az ún. MEFESZ szervezetet. A MEFESZ szervezetek az ún. első <<szegedi gondolat>> kísérteties hasonmásaként jelentkeztek az akkori politikai élet porondján. Soviniszta, nacionalista és álszocialista jelszavaikkal az egyetemi és főiskolai hallgatóságot sikerrel fogták az ellenforradalom szekerébe. […] A vádlottak lényegében mozgalmat kezdeményeztek és indítottak el, amikor a MEFESZ létrehozásának gondolatát felvetették […] a MEFESZ programja és célkitűzései hamarosan olyan jellegűvé váltak és olyan politikai követeléseket támasztottak, amelyek már az államrend alapintézményeit támadták. A vádlottak által elindított mozgalom az országos ellenforradalmi megmozdulásnak egyik szellemi előkészítője volt és abba beletorkollott. A vádlottak cselekményüket szándékosan követték el, mert tudatuk, politikai képzettségükre figyelemmel feltétlenül átfogta, hogy politikai követeléseik a proletárdiktatúra megdöntéséhez vezethetnek.”
1956. október 23-a kedd
Ezen a napon még voltak előadások a szegedi egyetemeken és a főiskolán, ez utóbbi helyen estére egy újabb MEFESZ gyűlés megtartását tervezték.
Budapesten a szegedi MEFESZ küldöttek részt vesznek a tüntetésen, Lejtényi András és Kiss Tamás felkapaszkodnak a Petőfi Kör hangszórós tehergépkocsijára, mert ott vannak az előző napokban megismert Petőfi körös vezetők. A Bem térről a Parlament elé, majd ezután a Rádióhoz mennek, miközben Kiss Tamás megkeresi Tóth Imrét, aki aznap érkezett Budapestre és ezután együtt vesznek rész a Rádió elleni tüntetésben.
Közben Szegeden, a Budapesten történt események híreinek hallatára és mert már a 20-ai gyűlésen is felmerült egy tüntetés gondolata, de akkor az egyetem vezetői arról sikeresen lebeszélték a hallgatókat, a fiatalok a MEFESZ gyűlés helyett egy tüntetés szervezésébe fogtak. A Juhász Gyula Diákotthonban kezdik a tüntetés szervezését a kora esti órákban.
Este fél nyolc óra körül Volosinovszki Zoltán joghallgató áll a menet élére és a tüntetés a Dóm téren keresztül megindul a város központja felé. Menet közben csatlakoznak hozzájuk a többi kollégiumból is és a városban sétáló egyetemisták. A Dugonics-téren már egy nemzeti színű zászló is kerül a menet élére. Az első jelszavak a lengyeleket éltették, majd felhangzott a „ha magyar vagy állj közénk!” felhívás. A felvonulók létszáma egyre növekedett, a diákokhoz csatlakozott a lakosság is.
A tüntetés szervezésével és megindulásával egy időben az egyetem vezetői és oktatói az Auditórium Maximumban összevont párttaggyűlésen vesznek részt. Az itt történtekről dr. Perbíró József perében az egyik tanú így tesz vallomást: „Kedden 23-án este, kb. 5 órakor az egyetemen volt összevont párttaggyűlés Fodor Gábor elnökletével, s oda kellett kimenni. Ezen a gyűlésen az egyetemi PB személyi összetételének megváltoztatásáról volt szó. Főlég egyesek Karácsonyi Béla és Székely Lajos elvtársakat támadták. Azonban a vita közben beront valaki és bejelenti, hogy a MEFESZ tüntetni viszi az egész egyetemi ifjúságot és a Dóm-téren van a gyülekező. Erre a taggyűlés egyöntetűen elhatározta, hogy kivonul az egyetemisták közé és megpróbálja csitítani őket.”42
A város központjában egyre többen, már nem csak fiatalok csatlakoznak a tüntetőkhöz, akiket, amikor a színházhoz értek Bitskey Tibor színész a Nemzeti dal elszavalásával fogadott. A tüntetés a Kossuth Lajos sugárúton folytatódott. Baróti Dezső rektor a Széchenyi-tér sarkánál lévő Anna forrásnál érte utol a tüntetést. „A menet élére állott és együtt ment a tüntető diákokkal a Kossuth Lajos sugárúton, majd a Nagykörútra fordultak be és a Marx-térig együtt haladt a tüntetőkkel.”43
Az ÁVH épülete előtt már felhangzott a „Vesszen az ÁVÓ” jelszó is és a tüntetés az üzemekhez, gyárakhoz tartott. A „munkás-diák szövetséget” jelszavak hatására a műszak végén a munkások is csatlakoztak a tüntetéshez, majd visszamentek a színház elé, aminek az erkélyét már egy Kossuth címer díszítette. Ezután a Kossuth szoborhoz vonultak, ahol felolvasták a MEFESZ két nappal korábban elfogadott politikai követeléseit, kiegészítve néhány munkásfelszólaló követelésével és a Szózat eléneklését követően a tüntetők békésen hazamentek.
Az éjszakai órákban, kb. 11 órakor összehívták a megyei pártbizottságot, ahol “Baróti és Fodor már úgy beszéltek a tüntetésről, mint valami dicsőséges, nemzeti megmozdulásról”44
A tüntetésről a másnap megjelenő Délmagyarország a 3. oldalán így tudósított: „Több, mint kétezer egyetemista indult el a koraesti órákban a Dóm-téről, forradalmi dalokat énekelve, forradalmi jelszavakkal. A Marseilles dallamát a lengyelek éltetése váltotta fel... A Himnusz eléneklése után a szegedi MEFESZ egyik fiatal tagja ismertette a pesti eseményeket és a tüntetés célját… A színház erkélyéről egy egyetemista szólt a tüntetőkhöz a munkás, paraszt, diák szövetséget szorgalmazva… A tüntetők felszabadult hangulatban fegyelmezetten elvonultak.”
Ezen a napon – eltérően a következő napok eseményeitől – még nem került sor erőszakos összeütközésre a karhatalom erőivel, mivel a városi párt és állami vezetés rendelkezésére csak kis létszámú belügyi és honvédségi alakulatok álltak.
1956. október 24. és november 6. között
A forradalom és a szabadságharc ideje alatt a szegedi egyetemisták és főiskolások, a MEFESZ eddigi országosan kezdeményező és vezető szerepe megszűnt és ettől kezdve tevékenységük Szegedre korlátozódott.
Az egyetem, az egyetemi vezetők, professzorok viszont továbbra is – tekintélyük révén – jelentős hatással voltak a városban lezajlott eseményekre.
Október 24-én az egyetemisták és főiskolások – értesülve a Budapesten történtekről – nem mentek be az előadásokra. Az egyetemi vezetés is úgy döntött, hogy az előadásokat szüneteltetik és a vidéki hallgatókat, amely az összlétszámnak mintegy 80-90%-a volt, lehetőség szerint haza irányítják. Ez utóbbi döntés nem sok sikerrel járt, a fiatalok többsége Szegeden maradt részint a közlekedési nehézségek miatt, részint, mert részt kívánt venni az eseményekben.
Az egyetemi és főiskolai ifjúság egy része az üzemekbe igyekszik felvenni a kapcsolatot a munkásokkal, más részük a város főútvonalán, és a Tisza hídon Budapest felé vonuló szovjet páncélos csapatokat figyeli, a többség pedig a délutáni órákban az egyetem központi épületénél gyülekezik egy újabb, az eredeti elképzelés szerint néma tüntetésre.
A készülő tüntetésről természetesen a rendőrség is értesül és a városi pártbizottsággal együtt figyelmezteti az egyetemi vezetőket az időközben kihirdetett statáriumra, sőt néhány rendőrtiszt felszólítja a gyülekezőket a szétoszlásra. Ezek a hatósági intézkedések azonban eredménytelenek maradnak.
A délutáni órákban az Irinyi diákotthonból kiindulva először csak kisebb csoportokban, majd egyre nagyobb létszámmal megindul a fiatalok tüntetése. A tüntetés célja az induláskor a budapesti forradalommal való szolidaritás kinyilvánítása és annak követelése volt, hogy az egyetemi és főiskolai fiatalokra ne vonatkozzon a kihirdetett statárium.
Néhány egyetemi oktató megpróbálja az utcára vonulást megakadályozni, ez azonban eredménytelen marad, a fiatalok tüntetéséhez rövidesen csatlakoznak a város polgárai és megkezdődik újabb jelszavak megfogalmazása, a középületeken levő vörös csillagok eltávolításának követelése.
Este 7 óra körül a tüntetők a Kenderfonó gyárhoz mennek, hogy csatlakozásra szólítsák fel az ott dolgozókat.
Ebben az üzemben az előző nap délutánján ifjúsági parlamentet tartottak a gyári kultúrteremben, ahova idősebb munkások is elmentek. A fiatal munkások képviselői üdvözölték és egyetértésüket fejezték ki a 20-án megtartott MEFESZ gyűlésen elfogadott politikai követelésekkel és azokat kiegészítették az életszínvonal emelkedését sürgető követelésekkel. Ezen az október 23-i munkásgyűlésen a MEFESZ küldöttei is felszólaltak, akik a MEFESZ programjaként úgy fogalmaztak: „Nem a megtapsolt szépet, hanem a valódi szépet valósítsuk meg:” (Délmagyarország 1956. október 24. 5. p.)
A jelszavak itt már „Magyar munkás állj közénk!”, „Ruszkik haza!” A tüntetők egy csoportja küldöttségként be akar menni az üzembe, az üzem vezetői azonban a karhatalmat értesítik, amelyik ezen a napon már újabb alakulatokkal erősödött meg a Szeged környéki katonai bázisokról. A karhatalom most már erőszakot alkalmazva megkezdi a tömeg szétoszlatását, először csak vízágyúkkal, könnygázgránáttal, majd riasztó-lövésekkel és amikor ez is eredménytelen marad, fizikai bántalmazással és ütlegeléssel. A tüntető fiatalok a közeli kollégiumokba menekülnek. Dr. Perbíró József az 1957. december 9-i bírósági tárgyalásán erről így beszél: „Lövöldözést hallottam, kiszaladtam a lépcsőházba és akkor a kapun 10-12 egyetemista fiú és lány csapzottan, véresen rohant be, akiket 5 felfegyverzett ávéhás üldözött. Falhoz állították a társaságot, szidalmazták őket és ijesztésképpen kétszer a falba lőttek.”
Egy orvostanhallgatókból álló csoport a Vörösmarty utcában lévő diákotthonba menekül, itt is tettleges összecsapásra kerül sor a hallgatók és a fegyveres alakulat tagjai között.
Erről a tüntetésről már csak november 4-én emlékezett meg a Szegedi Néplap: „A fegyveresek feloszlatták a tüntetőket a Kenderfonó gyár előtt. A diákok és az emberek a Juhász Gyula kollégium felé igyekeztek. A kaput a gondnok be akarta zárni. Ekkor érkezett rohanva 3 ÁVÓ-s, berontottak és a kőpadlóba lőttek. A földszinti ablakban elhelyezkedtek fegyvercsővel kifelé, dr. Perbírót a fal mellé állították “ Miért nem tudták megtanítani ezeket a csirkefogókat?”. Az ÁVÓ-sok sorozatot engedtek a nézelődők felé. […] A Jancsó kollégium diákjai is a felvonuláson voltak, fél 8-kor értek haza. 8 órakor megérkeztek az ÁVH-sok “Kutyák, ellenforradalmárok!” felkiáltásokkal sorozatot lőttek a falépcsőbe.”
Az október 24-i szegedi tüntetés még alapvetően az egyetemi és főiskolai fiatalok megmozdulása volt, az előző napokban a MEFESZ-t szervezők voltak a tüntetések elindítói, de már egyre többen csatlakoznak hozzájuk a város polgárai, a munkások, az értelmiségiek és a középiskolások közül.
Október 25-én – annak ellenére, hogy a városban a még fennálló párt és tanácsi vezetés közreműködésével bevezették a katonai közigazgatást, tehát a karhatalmi és honvéd alakulatok megszállták a középületeket, a város tereit és főbb útvonalait – most már elsősorban a munkások, a város polgárainak kezdeményezésével újabb tüntetést szerveztek, megkoszorúzták a Kossuth szobrot, a Széchenyi térre vonultak, újabb középületekről távolították el a vörös csillagokat, majd a pártbizottság előtt tüntettek. A pártbizottság, hogy leszerelje a tüntetőket, bejelentette, hogy másnapra nagygyűlést szervez a Széchenyi térre.
Ezen a napon Baróti Dezső a Tudományegyetem rektora és Fodor Gábor professzor tiltakozott a városi pártbizottságon az előző estén a diákotthonokban történt erőszakos karhatalmi fellépés miatt. A Tudományegyetem és az Orvostudományi Egyetem tanácsa egy közös ülést tartott, megfogalmazva a két egyetem együttműködésének fontosságát.
Időközben az egyetemi és főiskolai hallgatók egy jelentős része, különösen azok, akiknek szülei nem túl távol laktak, elindultak haza.
Október 26-án, annak ellenére, hogy előző este a pártbizottság hirdette meg a Széchenyi térre a nagygyűlést, a teret lezárták a fegyveres karhatalmi alakulatok és a katonai közigazgatás parancsnoka erről a döntéséről értesítette az egyetem rektorát kérve egyben azt, hogy a fiatalokat igyekezzenek az egyetemi vezetők a Széchenyi tér helyett az Ady téren lévő sportpályára irányítani. A parancsnok azt is közölte Baróti Dezsővel, hogy a Széchenyi téren, amennyiben a tüntetők nem engedelmeskednek a feloszlatásra szóló parancsnak, úgy tűzparancsot fog kiadni. Perbíró József előbb a pártbizottságon, később az ÁVH parancsnokánál kérte a tűzparancs visszavonását, a kérését azonban elutasították.
Az egyetemei vezetők és professzorok a köréjük gyülekező egyetemistákkal együtt ekkor a tüntető tömeg élére álltak, megpróbálva elterelni a tüntető tömeget a Széchenyi tértől. Erőfeszítéseik nem jártak sikerrel, a tömeg megindult a Széchenyi térre és eldördült a sortűz, aminek egy munkásfiatal lett az áldozata és többen megsebesültek.
A sortűzzel szétszórt tüntető tömeg ezután az Ady téri sportpályán gyülekezett, még a sortűz áldozatát is ide hozták vérbemártott nemzeti és fekete zászlóval letakarva, majd az ide is közeledő karhatalom elől az Auditórium Maximumba vonultak vissza, majd az újabb karhatalmi erők közeledésének hírére szétszéledtek.
A tüntetés megkezdésével majdnem egy időben a Pedagógiai Főiskolán sor került a Forradalmi Bizottság megalakulására. A Forradalmi Bizottság ülésein értékelték az eseményeket, követelték a sztálinista-rákosista vezetők eltávolítását, a korábban politikai okból eltávolított oktatók visszahelyezését.
Október 27-én Szegeden megkezdődött az üzemekben és az intézményekben a helyi munkástanácsok megválasztása, valamint küldöttek kijelölése, akik a városházán megválasztják a Városi Forradalmi Bizottságot. A városházán megtartott ülésen közel 200 küldött vett részt, előterjesztették követeléseiket, amelyek az országos érvényű követeléseken túlmenően helyi vonatkozásúak is voltak. Megválasztottak egy elnökséget, ahol az egyetemeket Perbíró József dékánhelyettes, a MEFESZ-t pedig Ács Vilmos főiskolai hallgató képviselte, a különböző üzemek, intézmények képviselői mellett. Az elnökség tárgyalt a katonai közigazgatás vezetőivel a hatalom átvételéről, minek eredményeképpen 29-én véglegesen megalakult a szegedi Forradalmi Nemzeti Bizottság. Az elnökség elnöke Perbíró József lett és az elnökség tagjai között helyett kapott Ács Vilmos MEFESZ küldött is, aki feladatául kapta a tanácsi oktatási osztály felügyeletét.
Október 29-én a Forradalmi Nemzeti Bizottság összeállított egy 13 pontból álló követelés-csomagot, amelyet a kormányhoz igyekeztek eljuttatni. A még ezen a napon elinduló küldöttség tagja lett Ács Vilmos is. A küldöttség másnap, október 30-án tudta a szegedi követeléseket Nagy Imre miniszterelnöknek átadni.
A Minisztertanácshoz eljuttatott memorandumról adott tájékoztatást a Délmagyarország október 30-i száma. A követelések között szerepelt a szovjet csapatok kivonásának, a Varsói Szerződés felmondásának, hazánk semlegességének és a hadifoglyok azonnali hazaengedésének, a kötelező beszolgáltatás eltörlésének követelése is.
Október 30-án megalakult a Szegedi Tudományegyetem Forradalmi Tanácsa. A választás eredményeként a tanács tagjai lettek: Dr. Halász Előd, Dr. Perbíró József, Dr. Szőkefalvi Nagy Béla professzorok. A Szegedi Orvostudományi Egyetem Forradalmi Tanácsa is megalakult Dr. Waltner Károly vezetésével. A Forradalmi Tanács első ülésén hozott határozatában kijelentette, hogy a Forradalmi Tanácsnak a kormányhoz intézett követelésének minden pontjával azonosítja magát. (Szeged Népe 1956. november 1.)
Az egyetemi forradalmi tanácsok személyi kérdésekben is döntöttek, eltávolították a Rákosi-Gerő rendszert elvtelenül kiszolgáló oktatókat, személyzeti vezetőket, megszűntették a marxista tanszékeket.
Október 31-én az Auditórium Maximumban a még Szegeden tartózkodó egyetemisták nagygyűlést tartottak, ahol az időközben Budapestről visszaérkezett MEFESZ küldöttek – Tóth Imre és Kiss Tamás – beszámoltak arról, hogy mit intéztek, „beszélt a Budapesten látottakról, a Kossuth Lajos téri vérengzésről és megemlítette azt is, hogy voltak a Műszaki egyetem nagygyűlésén is.”45
Ezen a gyűlésen Maróti András technikumi tanárt felkérték, hogy legyen az egyetemi nemzetőrség vezetője, mivel az előző napon a városi forradalmi bizottság úgy döntött, hogy a felállítandó nemzetőrségen belül egy egyetemi és egy munkás zászlóalj szervezését kell elkezdeni. Maróti csak átmenetileg vállalja ezt a feladatot és így a nemzetőrség egyetemi zászlóaljának november 1-től Lazúr Barna főhadnagy lett a parancsnoka, aki az egyetem katonai tanszékén volt előadó. Ő a főparancsnokságot is áthelyezte a Dózsa laktanyából a Juhász Gyula diákotthonba.
A nemzetőrség egyetemi zászlóalja a következő napokban, november 5-ig különböző őrzési és rendfenntartási feladatokat látott el, többek között a Szeged melletti Öthalmi volt ÁVH-s laktanya felügyeletét is.
A november 2-án megjelenő Szeged Népe írt arról, hogy az előző napon két Budapestről jött egyetemista, akik a Budapesti Forradalmi Tanács küldöttei voltak – Lantos Péter és Balázs Tibor harmadéves bölcsész hallgatók -, beszámoltak a fővárosi eseményekről, tájékoztatást adtak és egyben igyekeztek a kapcsolatot felvenni a szegedi egyetemistákkal.
A november 3-án megjelenő Szeged Népe pedig arról számolt be, hogy az Auditórium Maximumban egyetemi nagygyűlés volt, ahol a Budapesti Egyetemi Forradalmi Bizottság küldöttei S. Tóth Ákos és Csupcsák János joghallgatók vették fel a kapcsolatot a szegedi egyetemi hallgatókkal és ők is beszámoltak a Budapesten történtekről. November 3-án a szegedi egyetem felhívást intézett a világ valamennyi egyeteméhez (12. melléklet), amelyben az egyetem vezetői azt kérik, “hogy erkölcsi tekintélyükkel álljanak mellénk abban a törekvésünkben, hogy hazánk függetlensége és ezzel a béke helyreállítása – amely a tudományos munka alapfeltétele – mielőbb biztosíttassék”. Az egyetem felhívását a Szegeden Széchenyi adó néven működő rádióban Fodor Gábor angolul, franciául és németül is beolvasta.
A Szeged Népe november 4-i száma 3. oldalán közli a Szegedi Forradalmi Nemzeti Bizottság felhívását, amelyben kérik azokat a Szegeden és vidéken tartózkodó hallgatókat, akik még nem tartoznak a nemzetőrséghez, hogy jelentkezzenek az egyetemi zászlóaljba. “A nemzetőrségben való részvétel minden hallgatónak hazafias kötelessége.”
Ugyancsak ezen a napon egy kis hírben közli a Szegedi Orvostudományi Egyetem felhívását a Szeged Népe, miszerint az egyetemi előadások november 5-én, hétfőn reggel megkezdődnek.
November 4-én éjszaka a szovjet harckocsizó alakulatok a Tisza hídon keresztül átvonulnak a városon, majd november 6-án megszállják a várost, letartóztatják a Forradalmi Nemzeti Bizottság vezetőit.
Az oktatás az egyetemeken és a főiskolán nem kezdődik el…
1956. november 6-tól
A forradalom és szabadságharc leverését követően a Szegeden maradt vagy helyben lakó, viszonylag kis létszámú egyetemi és főiskolai hallgató már november 6-án ismét megbeszélést tart. Nagy Imre másodéves gyógyszerész hallgató – aki társainál idősebb, 1919-ben született – vezetésével újjászervezik a MEFESZ-t és felveszik a kapcsolatot a szegedi munkástanácsokkal. Nagy Imre és Tóth Imre részt vesznek a munkástanács ülésein november és december hóban és megbeszélik a teendőket.
Tevékenységük legfontosabb része az, hogy sztrájkra felszólító és Kádár ellenes röplapokat szövegeznek és sokszorosítanak több száz példányban a Tóth Imre által készített házi nyomdával és ezeket terjesztik a városban. A röplapokat először az egyetemtől kapott un. MEFESZ irodában, majd később egyikük lakásán készítik. A röplapok készítésében és terjesztésében többek között részt vesz: Blazsó Ágnes orvostanhallgató, Vezényi Pál bölcsész hallgató, Vető Miklós és Kiss Tamás joghallgatók, Aszalós János TTK-s hallgató.
Egyik röplapjukon, amely a „Nyílt levél Kádár Jánoshoz” címet viseli megállapítják „Ön és kormánya azt hirdetik, hogy bírják a magyar munkásság bizalmát – a munkásság azonban sztrájkkal fejezi ki bizalmát a kormány iránt” és felteszik a kérdést “Miért és hova deportálják, hurcolják el a magyar fiatalokat?”.
Egy másik röplapjukon a gúny fegyverét használják. A „Politikai apróhirdetések” című röplapjuk tartalmából: „Keresünk megbízható, minden szolgálatra alkalmas miniszterelnököt. Feltételek: büntetlen előélet, jellem nem szükséges” vagy “Elvesztettem a nemzet bizalmát, a megtaláló értékes jutalomban részesül. Kaphat néhány kilőtt tankot. Kádár János miniszterelnök. Cím: 2745-ös számú szovjet tank. Olajtartály”
A november 19-én kelt röplapjukon általános tiltakozó sztrájkra szólítanak fel, hogy ezzel is tiltakozzanak az országszerte folytatott elhurcolások, deportálások, letartóztatások ellen.
Tóth Imre és Nagy Imre 1957 januárjában egy alkalommal részt vettek ugyan a most már hivatalosan szerveződő MEFESZ budapesti megbeszélésén, azonban az ott tapasztaltak hatására a továbbiakban semmiféle egyetemi MEFESZ szervezettel kapcsolatos tevékenységet nem végeztek.
Halász György és Sersli István orvostanhallgatók más módját választották a röplapkészítésnek. Tussal, kézzel írt röplapokat készítettek és ragasztottak ki az utcákon. (13, 14, 15. melléklet) December 8-án éjszaka tetten érték és letartóztatták őket.
Ugyancsak röplapok terjesztése címén december 14-én letartóztatták Pusztai Éva TTK-s hallgatót és 1957. május 4-én 1 év 6 hónap börtönbüntetésre ítélték.
Ügynöki jelentés alapján 1957.február 13-án letartóztatták Grynaeus Tamás orvostanhallgatót és két társát – Ábrahám Lászlót, Kovács Istvánt – röpcédulák terjesztéséért és fegyver rejtegetésért, mert a nemzetőrségtől kapott géppisztolyukat a Tiszába dobták. Rövid tárgyalás után 3 év, 1 év 2 hónap, 1 év 6 hónap börtönbüntetésre ítélték őket.
1957. január 16-án megindult a tanítás az egyetemeken és a főiskolán. A megnyitó napján tapasztalható hangulatról így adott számot egy rendőrségi jelentés: „Jogi kar: a hangulat csendes, bizonyos mértékig mélabús. Csoportosulás, hangoskodás nem volt. Bölcsész kar: Hírek szerint a MEFESZ vezetők disszidáltak. TTK: A hangulat csendes.”
Néhány hét múlva a Csongrád Megyei Rendőrfőkapitányság megkezdte a MEFESZ vezetőinek letartóztatását: Tóth Imre joghallgatót január 31-én, Gönczöl Dezső pedagógiai főiskolást május 11-én, Abrudbányai Iván joghallgatót június 10-én, Kurcsa Klára joghallgatót május 10-én, Kiss Tamás joghallgatót – aki január végétől bujkált a hatóságok elől – május 29-én.
A rendőr főkapitányság megállapítja, hogy Lejtényi András, Ács Vilmos, Kádár Attila, Csete Iván, Hámori Károly, Vezényi Pál, Putnik Tivadar, Ambrus János, Tóth Adorján, Vető Miklós egyetemi hallgatók „kik szerepelnek a 31-5626/57. számú Kiss Tamás és társai ügyében” kiszöktek az ország területéről és még most sem tértek vissza.
Az MSZMP KB 1957. július 2-án határozatot hoz a „Belső reakció elleni harc néhány kérdéséről”. (Sortüzek 1956. III. 93. p.) A határozat szerint: „Bíróság elé kell állítani az ifjúsági, vagy más ellenforradalmi szervezetek vezetőit, szervezőit, akik… ellenforradalmi tevékenységre izgattak, vagy ilyen cselekményekben mint irányítók, szervezők részt vettek.”
A párthatározatnak megfelelően a Szegedi Megyei Bíróság az 1958. január 6-tól február 10-ig tartó először nyílt, majd zárt tárgyalás végén az ügyészi indítványnak megfelelően, amely az első három vádlottra a legszigorúbb büntetés kiszabását kéri, a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés kezdeményezése és vezetése bűntettben mondja ki bűnösnek, Kiss Tamást, Tóth Imrét, Gönczöl Dezsőt, őket 8 év, 10 év, 8 év börtön büntetésre ítéli, a többi vádlottat – Aszalós Jánost, Tunyogi Csapó János tanárt, Soós László joghallgatót, Abrudbányai Ivánt, Csalner György műegyetemi hallgatót, Barabás István joghallgatót, Kurcsa Klárát pedig a fenti szervezkedésben való tevékeny részvétel, illetve egyéb, a forradalom alatti tevékenységükért ítéli el és 2 év, 5 év, 7 év, 5 év, 3 év, 4 év, 1 év 6 hónap időtartamú börtönbüntetéseket szab ki.
1957. február 10-én letartózatják Perbíró József dékánhelyettest a Szegedi Forradalmi Bizottság elnökét, majd hosszú tárgyalást követően életfogytiglani börtönbüntetésre ítélik.
1957. április 26-án letartóztatják Baróti Dezső rektort és október 1-én első fokon 2 év 6 hónap börtönbüntetésre ítélik.
A BM Csongrád Megyei Rendőrfőkapitányság Politikai Nyomozó Osztálya a szegedi MSZMP vezetőivel együttműködve 1957 tavaszán javaslatokat tesz egyetemi tanárok és dolgozók fegyelmi elbocsátására, illetve egyéb fegyelmi büntetések kiszabására.
Az egyetemeken és a főiskolán megindulnak a sorozatban gyártott fegyelmi eljárások.
A Tudományegyetemen az oktatók és hallgatók ellen 124 fegyelmi eljárást folytattak le és szabtak ki különböző mértékű fegyelmi büntetéseket. Az oktatók közül a már bíróság által elítélt Baróti Dezső és Perbíró Józsefen kívül még 16 esetben alkalmazták a fegyelmi elbocsátást, igaz, hogy ebből 9 fő esetében az indokolás az, hogy külföldre távozott. Ezen túlmenően 25 esetben szabtak ki áthelyezés alacsonyabb munkakörbe vagy írásbeli megrovás fegyelmi büntetést. A fegyelmi büntetések indokolásai: „Része volt a kommunista oktatók eltávolításában“; „Becsmérlő hangon nyilatkozott a munkásparaszt kormányról”; „A Pravdát szennylapnak minősítette”; „Revizionista nézeteket vall”.
Azokat a hallgatókat (39 főt), akikről megállapították, hogy külföldre távoztak „disszidáltak”, azonnal kizárták az ország összes egyeteméről. Ellenforradalmi magatartásuk miatt, mert „szervezte a MEFESZ-t”, „röplapokat terjesztett” további 14 hallgatót zártak ki az egyetemről, 30 hallgatót pedig „nemzetőrségben való részvétel”, „MEFESZ szervezés”, „tüntetésszervezés” miatt szigorú megrovás vagy megrovás fegyelmi büntetésben részesítettek.
Az Orvostudományi Egyetem tanszemélyzetéből 17 fő külföldre távozik, ezeket fegyelmileg elbocsátják, 7 fővel szemben pedig, akik részt vettek a forradalmi eseményekben bárcsak írásbeli megrovást alkalmaznak, azonban az oktatásból kizárják őket. A hallgatók közül itt is kizárják a külföldre távozottakat – 8 fő – valamint további 11 főt „ellenforradalmi” magatartása miatt hasonló indokolással, 9 hallgató megintés, szigorú megrovás, illetve két félévre való eltiltás fegyelmi büntetésben részesül.
A Pedagógiai Főiskola nappali tagozatáról 15 fő távozott külföldre, őket, valamint további 4 főt a MEFESZ szervezésében, illetőleg röplapok terjesztésében való részvétel miatt kizárnak, 2 hallgató pedig enyhébb fegyelmi büntetésben részesül.
… Szeged csendes újra csendes…
Az egykori résztvevők 34 év múlva, 1990. október 20-án az Auditórium Maximumban „emlékestet” tartanak, ahol néhány száz hallgató előtt Horváth Tamás szegedi író vezetésével Dr. Perbíró József, Lazur Barna, Kiss Tamás és Tóth Imre eleveníti fel a forradalom előtti, alatti és utáni eseményeket.
