Filep Lajos - Az ötvenhatos forradalom első demonstrációja
A forradalom kezdete a debreceni egyetemen
1956. október 22-én a debreceni Orvostudományi Egyetem ifjúsága a Szülészeti Klinika nagytermében gyűlt össze. Egymást követték a felszólalások, többek között a szegedi egyetem küldöttei is szót kértek, ők a MEFESZ megalakulását és programját ismertették. Ugyanezen napon este nyolc órakor a Kossuth egyetem hallgatósága a Benczúr utcai diákszállóban tartott nagygyűlést, a Mezőgazdasági Akadémia hallgatói pedig az intézmény kollégiumában tanácskoztak.
A három felsőoktatási intézmény ifjúsága tehát október 22-én megalakította a debreceni MEFESZ-t, és csatlakoztak a szegedről indult követelésekhez. Azonban túl is léptek rajta. Már nem az egyetemi autonómiával kapcsolatos és nem is a tanulmányi követelések álltak a viták központjában, hanem az, hogy az országban fontos politikai változásokra, a sztálinista diktatúra azonnali megszüntetésére van szükség. Egy éppen a fővárosban tartózkodó hallgató telefonon jelezte, hogy a pesti diáktársak másnap, 23-án kivonulnak az utcára, hogy érvényt szerezzenek a Műegyetemen aznap 16 pontban megfogalmazott követeléseiknek. A hír hallatán azonnal felmerült egy hasonló jellegű, másnap délelőtti demonstráció szándéka.
Október 23-án a reggeli órákban a debreceni felsőoktatási intézményekben forrongó volt a hangulat. A debreceni MEFESZ szervezői úgy döntöttek, hogy pontokba foglalják az egyetemi ifjúság politikai követeléseit, közölték a hallgatókkal, hogy nagygyűlés lesz az egyetem előtti téren és kérték a tanárokat, hogy szakítsák félbe előadásaikat.
Fél tíz körül már a hallgatók az egyetem előtt csoportokban állva várták a pontok megfogalmazásán vitatkozó egyetemistákat és fiatal oktatókat. Hozzájuk csatlakoztak az orvosegyetemisták is, akik az előző napon megfogalmazott követeléseiket stencilgépen sokszorosították és szétosztották a Kossuth egyetem előtt. A mezőgazdász hallgatók a reggeli tanítás megkezdése előtt tartottak tanácskozást, majd a hozzájuk érkező KLTE és DOTE hallgatók hívására szintén a Kossuth egyetem előtti térre vonultak. Eközben a MEFESZ-szervezők az egyetem harmadik emeletén összegyűlve, majd az aulában folytatva egyeztették követeléseiket. Húsz pontban rögzítették a három felsőoktatási intézmény diákjainak politikai programját.
Fél 11 tájban Székelyhidi Ágoston negyedéves hallgató felolvasta a pontokat az egyetem előtti téren, amelyeket a jelenlévők egyenként megszavaztak. Teljes egyetértésben döntöttek arról is, hogy követelik a városi újság, a Néplap különkiadásának megjelentetését. Mindeközben a Kossuth egyetem alagsorában jónéhányan transzparenseket készítettek, képeket, zászlókat hoztak fel a térre és 11 órakor nyolcfős sorokba szerveződve elindultak a belváros felé.
Ma már tudjuk, hogy a debreceni fiatalok tüntetése két órával korábban kezdődött, mint Budapesten az egyetemistáké, e szempontból tehát a debreceni demonstráció tekinthető az 1956-os magyar forradalom nyitányának, első lépésének.
Felhasznált irodalom:
Filep Tibor: A történelem sakktábláján. Debrecen, 1996
Filep Tibor: A debreceni forradalom 1956. október. Debrecen, 1990
A debreceni egyetemi hallgatók húsz pontos követelése a következő volt:
1. Vegyék komolyan, és hozzák nyílvánosságra a fiatalság politikai és egyéb követeléseit.
2. Hívják össze a KV ülését azonnal, a sztálinista politikában kompromittáltakat váltsák le. Elsősorban Andics Erzsébetre, Szalai Bélára, és Friss Istvánra gondolunk.
3. Nagy Imre elvtársat helyezzék vissza párt- és állami funkcióba.
4. Farkas Mihály és társai perét tárgyalják nyilvánosan, az elmúlt évek pereinek anyagát adják ki.
5. Rákosi Mátyást fosszák meg minden funkciójától, magyar állampolgárságától.
6. Politikai perekben szüntessék meg a halálbüntetést.
7. Vezessék be az általános, titkos, személyre szóló választási rendszert.
8. A Magyar Népköztársaság címere a Kossuth-címer legyen, és sportolóink már ezzel menjenek az olimpiára.
9. Nyilvánítsák piros betűs ünneppé március 15-ét, és mártírok napjává október 6-át.
10. Hozzák nyilvánosságra a magyar uránérc sorsát.
11. Emberibb életmódot követelünk a munkásoknak, emeljék a reálbéreket. A parasztság érdekében csökkentsék az adót, töröljék el a beadást, hogy megszűnjön a parasztság bizalmatlansága és fellendülhessen a termelés.
12. Csökkentsék a mamutfizetéseket, s emeljék a minimális fizetéseket.
13. Vizsgálják felül az eddigi államközi szerződéseket, feltételeiket hozzák nyilvánosságra, és jövőben ilyeneket csak az Országgyűlés jóváhagyásával kössenek.
14. Közöljék az eddigi jóvátétel összegét és megoszlását.
15. A Magyar Népköztársaság külpolitikája minden országgal szemben a teljes egyenjogúság és szuverenitás alapján álljon.
16. Illetékes nemzetközi fórumon foglalkozzanak a romániai és más külföldi államokban élő magyarok ügyével.
17. A kormány lépjen érintkezésbe a népi demokráciák, Ausztria és Jugoszlávia kormányával egy közép-európai konföderáció megvizsgálása céljából.
18. A magyar szovjet kapcsolatokat, a szovjet hadsereg kivonásának ügyét, a belügyi és gazdasági függetlenség kérdését a Szovjetunióban lévő hadifoglyok hazahozatalának ügyét azonnal rendezzék.
19. Sajtószabadságot és a rádió zavarásainak megszüntetését.
20. Szolidaritásunkat fejezzük ki a lengyel nép, a Lengyel Egyesült Munkáspárt új politikája iránt.
A debreceni egyetemisták a három felsőoktatási intézmény hallgatóságának képviseletében megválasztották forradalmi diákvezetőiket, az úgynevezett tízes bizottságot. A tízes bizottságok tárgyaltak a forradalom napjaiban a munkásokkal, a katonákkal, a debreceni és megyei vezetőkkel. A tízes bizottságok tagjai az alábbiak voltak:
Kossuth Lajos Tudományegyetem: Dede László, Dékány Gábor, Für Lajos, Lázár Imre, Kertész László, Scholtz László Simon Zoltán, Schulek Mátyás, Szász Kálmán, Székelyhidi Ágoston.
Orvostudományi Egyetem: Kövesházi Géza, Nagybozsoki József, Lábos Elemér, Szűk Béla, Barna Béla, Török József, Krasznai László, Zsadányi Ottó, Nagy Mihály, Horváth Éva, Csüllök Ferernc.
Mezőgazdasági Akadémia: Újhelyi Károly, Istók Barnabás, Nagy Tibor, Czeglédi Lálszló, Kozák József, Sári Gyula, Perge István, Schlett Frigyes, Laczkó Tibor, Szalóki Erzsébet, Szekeres György.
Két forradalmár diák
Székelyhidi Ágoston (1933) író, tanár, publicista. 1956-ban negyedéves bölcsészhallgató volt. Október 23-án az egyetem előtti téren ő ismertette az egyetemisták követeléseit. A forradalom napjaiban a Kossuth egyetem hallgatóit képviselte a diákbizottságban (10-es Bizottság), és a debreceni Forradalmi Bizottmányban. November 9-én Ungvárra hurcolták, majd 1957 áprilisában előzetes letartóztatásba helyezték.
Für Lajos (1930) történész, egyetemi tanár. 1950-től a debreceni tudományegyetem hallgatója, 1954-ben szerzett középiskolai történelemtanári diplomát. 1954-től 1957-ig a Kossuth Lajos Tudományegyetemen dolgozott, mint tanársegéd. 1956 októbere az egyetemen érte, a debreceni Kossuth Kör titkára lett. 1956. október 26-án a debreceni Forradalmi Bizottmány titkárává választották. A második katonai inváziót végrehajtó orosz hadsereg katonái november 4-én hajnalban letartóztatták, és rövid időre internálták. 1956 karácsonya előtt szabadult, Franciaországba menekült, de 1957. május 16-án hazatért. Ezután egy évig állásnélküli volt, majd könyvtáros, rakodómunkás. 1964. januártól térhetett vissza a tudományos kutatói pályára. 1990-ben egyetemi tanárrá nevezték ki. Az 1987. évi első lakiteleki találkozón az MDF kilenc alapítójának egyike. 1990 és 1994 között a Magyar Köztársaság honvédelmi minisztere volt.
